Bárány Tibor felelős szerkesztő megrendítő fotókkal, részletes, pontos tudósítással számolt be a PLACCC fesztivál egyik különösen érdekes rendezvényéról, a Volt egyszer egy Csepel Művek című tárlatról és a hozzákapcsolódó rendhagyót túráról a 21. kerületi Hírhatárban. A riportot és a képeket olvasóink figyelmébe ajánljuk:
A Volt egyszer egy Csepel Művek performatív kiállítás, vizuális rekonstrukció és hangjáték, amely megidézi az egykor 35 ezres közösség és a csőgyári pilger sor, valamint a nagykalapács ütemére lüktető gyár történetét.
A közönség egyesével, táblagéppel és fejhallgatóval felszerelkezve indult el az I. kaputól befelé a gyárba, a Színesfém utcán. A fejhallgatókban egyre kivehetőbb volt a gépek kattogása, a délutáni műszakba siető léptek ritmusa, körülőttünk éledt a gyár…
Hangjáték, animáció, archív felvételek, filmhíradó részletek, s egykori dolgozókkal készített interjúk tették érzékelhetővé, hogy milyen volt e gyár-univerzum: így idézték meg a szervezők a Placcc Csepel fesztivál keretében a Csepel Művek lelkét.
Ardai Petra és a Space csapata Böröcz Judit kutatási eredményeit összegezte és kapcsolta GPS koordinátákhoz: a betonra festett mályva-rózsaszín„trigger pontokon” megállva élvezhettük az újabb és újabb történeteket, amelyekből összeáll az igazmese-folyamattal kísért emléktúra.
A Csepel Művek mai képeit megtekintheti a 21. kerületi Hírhatár Galériájában.
Vannak fix pontok, melyek nem változtak: például a második világháború idején kialakított légvédelmi bunkerrendszer, amely hajdan 15 ezer embernek nyújtott óvóhelyet, valamennyi, a gyárban tartózkodó dolgozónak. A vezérigazgatóság épülete, és a kaszinó épülete is ilyen fix pont. Ez utóbbi az úri szórakozás fellegvára volt, a gyári értelmiség találkozóhelye. Az első világháború után a menekült családoknak is otthont adott, a hétköznapokon pedig ebédlővé terítették a nagytermet. A második világháború utáni korszakban a gyári pártbizottság székháza lett. Az épület végében pedig a KISZ-bizottság és a gyári lap, a Csepel újság szerkesztősége kapott helyet. .
A szigettől távolabb élő fővárosi és vidéki emberek számára Csepel egy munkásváros, munkás-kerület emlékét idézi, s általában a CSM I. kapu képe és háttérben gyárkémények látványa ugrik be a XXI. kerület említésekor.
A mai Csepel életét már nem a gyárváros határozza meg, ám e meghatározó jelentőségű hatás hiánya máig rányomja bélyegét a kerület lehetőségeire.
A helyi önkormányzat – a rendszerváltás-környéki spontán privatizáció nyomán kialakult gyártelepi rendezetlenség eltüntetése érdekében – tudatosan törekszik már évtizedek óta a CSM Gyártelep viszonyainak rendezésére. Támogatásával sikerült felszámolni a több száz tulajdonos alkotta tulajdonközösséget, az egy helyrajzi számon szereplő gyárbázist tömbökre osztották, s a tömbök önálló helyrajzi számot kaptak.
A megközelíthetőséget a 179-es busz gyáron történő átvezetésével könnyítették, a terület rendezési lehetőségeit pedig a fővárossal közösen, a tulajdonosokkal egyetértésben egyengették. Mára – köszönhetően az EU RETINA projektjének – már a fejlesztési stratégia kialakítása van napirenden: erről jelenleg társadalmi egyeztetés zajlik.
A hétköznapi látogató komoly személygépkocsi- és kamionforgalommal találkozik, ha akadálytalanul a gyárterületre lép. Palacsintázó, kifőzde, étterem, kocsma, munkásszálló, raktárak, könnyű- és nehézipari termelő egységek, zenekari próbatermek jól megférnek ma egymás mellett a gyárterületen, ahol bizony a csarnokok, épületek egy része funkció nélkül porosodik és romosodik.
Az egykori Szerszámgépgyár irodaháza, az „ENSZ-palota” előtt bozót rejti a térdelő szoboralakot. A víztorony jó tájékozódási pont, de a korábbi kémények közül már több hiányzik. A III. kapu mellett ott áll a kórház repkénnyel befutott épülete, ami ma már nem kórház. A szerszámgépgyári gyárrészleg felett magasodó hajdani oktatási központban sem oktatnak ma már senkit.
Itt-ott még fellelhető az egykor épített szocializmusra utaló ábra (ma már tiltott önkényuralmi jelképnek számító csillag). A hajdani rendnek azonban már nyoma sincs: a legtöbb szabad területet a gyom veri fel, s tisztelet a tulajdonosok igényes kisebbségének, akik tisztán tartják környezetüket.
Az utak felülete girbegurba, vegyes: beton, sárga keramittégla, aszfalt, itt-ott bennmaradt síndarabok, gödrök, kátyúk. Gyalogos járdák zömében nincsenek, így a gyalogosan közlekedő folyamatosan veszélyben van. Ide, a gyárba azonban (azokon kívül, akik itt munkában, vagy tulajdonban érdekeltek) a kutya be nem teszi a lábát.
Egy-két elszánt helytörténész, vagy kíváncsi fotós mellett csak néhány nosztalgiázó hajdani gyári munkás fordul itt meg – no és a PLACCC Csepel fesztivál vendégei…
Forrás: 21.kerületi Hírhatár
