Friss felmérés szerint az emberek 56 százaléka kormányváltást szeretne 2014-ben. Ez több annál az 53 százaléknál, amely kétharmados többséget adott a Fidesznek 2010-ben. Mit jelent ez? Először is azt, hogy a rendszer nem vált be. Másodsorban pedig azt, hogy a többség változást akar. Alighanem Csepelen és Soroksáron is.
Sokan azonban – Csepelen és Soroksáron is – félnek. Nem is annyi- ra a változástól, mint inkább a hatalom haragjától, sőt bosszújától. A jelenlegi rendszert, a Nemzeti Együttműködés Rendszerét ugyanis úgy építették föl, hogy minél többen függjenek az (ön)kormányzati önkény kénye-kedvétől.
Sokan, sőt a fentiek szerint ma már többen vannak, akik az önkormányzatokban és cégeikben sem értenek egyet a szak- maiatlan átszervezésekkel, a rokonok, haverok zsíros pozíciókba ültetésével, a vasszigorral végrehajtott politikai leszámoló akciókkal, de szólni nem mernek. Sokan vannak, akik azt gondolják: jó a rosszal jóban lenni. Tapintható a félelem.
A jelenlegi hatalom egyik legnagyobb bűne az, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után ismét egy félelemre alapozó politikai rend- szert épített fel. Hogy hozott egy, a Horthy-korszak félfeudális viszonyait visszasíró, az uram-bátyám világot az ostoba nacionalizmussal ötvöző világot, amely ráadásul nem csupán általános félelmet, hanem egy- re súlyosabb megélhetési gondokat is eredményez.
Na nem a gazdagoknak kedvező egykulcsos adórendszerrel, a milliós kormányzati és önkormányzati megrendelésekkel vagy éppen öt nemzeti trafikkal kitömött kevés kiváltságosnál. Hanem azoknál, akik a mindennapi életterük folyamatos szűkülését tapasztalják az alapvető anyagi, kulturális vagy épp sportolási lehetõségeik terén. Ők a rendszer vesztesei, ők vannak többségben. A többség pedig változást akar. Mert érzi, hogy a Fidesz rendszere 2014 után nem fenntartható. Minden rosszban van valami jó.
Havasi Judit
Forrás: HÍRKOMP
