A Kisherceg boldogsága keresése közben különböző fura bolygókra téved, amikben csak egy a közös, mindegyiken valakik a hatalomra törnek, vagy különböző ármányokkal igyekeznek megtartani a kígyó segítségével. Egy különös bolygóra még nem jutott el, ez a mi Fonákiánk, ami külön égitestként, kifordított bolygóként tündököl.

Itt nem a választottak vannak a választókért, hanem a választók vannak a választottakért. Itt a választási program kitöltetlen biankó csekk, amit nem lehet sehol beváltani. Itt a hallgatók csak hallgathatnak, vagy ballaghatnak, az oktatók is csak hallgathatnak oktalan oktatóira. A  bölcseket elzavarják a bölcsőből jöttek. Erkölcsről oktatnának gátlástalanok, művészeknek diktálnak ízléstelenek, közpénzt osztogatnak klientúrájuknak közpénzt fosztogatók.

Fonákia bolygón a rendőröket ítélik el kerítésszaggatók, tűzoltók védik a katasztrófát. Magánnyugdíjasok nyugdíjuk miatt nem nyughatnak. Leszázalékoltak átszázalékoló bizottság előtt lábatlankodhatnak. A szakértők véleményét nem értékelik, nem kérdezik, tapasztalataikat nem hasznosítják. A békemenet gyűlölettel telve masírozik, a szellem szabadsága ellen, szellemi hadsereget toboroznak.

A Nagymágus a mínuszt plusznak állítja be. Megszorítás csak az Otellóban létezik, a szavaknak megváltozatták az értelmét. A színház, csak egy szín háza lehet, a többi szín fakuljon el, vessen magára meg keresztet az állami támogatásra. Oktatás helyet nevelnek, nevelés helyet fegyelmeznek, fegyelmezés helyet fenyítenek. Rendőrök járnak iskolába, na nem tanulni, elrettenteni.

Gyerekként bánnak a felnőttekkel, nem kérnek, csak tiltanak, tilos dohányozni, tilos hajléktalannak lenni közterületen. A problémákat nem megoldják, hanem arrébb söprik. Hihetetlen mit tesznek a hitélettel, ők döntik el melyik hitgyülekezet hiteles, melyik hiteltelen. Máshol a köztévé híradója a világ tükre, itt a híradóban uralkodó az uralkodó. A nagy túravezető dönti el, ki a jobb, ki a  bal, dönt épületekről, stadionokról, bankokról, rajzfilmről, kitüntetésekről, kinevezésekről, megnevezésekről, nélküle a hóviharról se lehet dönteni. Ugyanúgy dönt pénzről, földről, dohányról, boltról, taxiról, utcanév tábláról, városról és járásról, választási körzetekről, szobrokról és terekről. Rendelkezik visszamenőleg, nem a múlt hibáit szünteti meg, hanem a múltunkat.

Előbányásznak letűnt korok leszerepelt figuráit, piedesztálra emelnek nemzetvesztőket, fajgyűlölőket. Még a nevüket is elveszik mártíroknak, antifasisztáknak, emberiség mellett elkötelezett világhírű írókat, költőket, gondolkodókat nem kívánatosnak nyilvánítanak. Nem támogatják az igazán tehetséges alkotókat, művészeket, de szórják a pénzt pálfordulásos lakájoknak. Beleszólnak a magánéletbe, feldúlják a család fogalmát, a gyermeknevelést, a szülőtartást, a kegyeleti temetést, felrúgják a közélet gyakorlásának formáit, ez az ország már nem köztársaság, csak egy társaság hitbizománya, közélet helyett kiváltságosi élet zajlik.

Fonákiában az ember annyit ér, amennyije van, ez még nem lenne baj, csakhogy a becsület, tisztesség, szorgalom, tehetség nekik nem számít bele (hogy számíthatna bele, hisz számukra nem létező értékek). Régen egységbe forrasztott a KISZ, most kétségbe forraszt a Fidesz. Ugyanolyan vagyoni helyzetű és sorsú emberek utálják egymást a megosztó politika miatt. Ugyanolyan jövő elé néző emberek bűnbakot keresve (készen kapva) a másikat vádolják, saját tehetetlenségük, vakságuk, hiszékenységük miatt.

Fonák bolygónk csak forog tovább, rója bolond köreit, és ez nem mese. Ide egy Kisherceg is kevés. Ide hátrányos helyzetűvé tett többség egységes akarata kell! 

Kalocsai Imre