"Kirúgások, utánnyúlások, tönkretételek mutatkoznak egyre gátlástalanabbul mindenhol. Kettéosztott társadalmat kreálnak a ma urai, ahol mindent elfogadó, - elkocsonyásodott gerincű, jutalmazható kliensek klikkje - áll az egyik oldalon, és az összes többi, - az egzisztenciálisan megsemmisítendő ellenséggé degradált elszegényedő tömeg - a másik oldalon." Ezt írja újabb blogbejegyzésében Horváth Gyula, amikor Orbán Viktor EU-ellenes megnyilvánulásairól mondja el véleményét. Hogyan jutott el eddig gondolatmenetében a kiindulási ponttól? Kiderül a szerző A nép nevében című publicisztikájából:

Mindig megütközéssel és gyanakvással fogadom, amikor azt hallom, hogy egyesek saját elképzeléseiket úgy próbálják eladni, mintha az egy közösség, egy nép akarata lenne, olyant, amilyent az illető ember bőszen képviselhet a világ különböző fórumain. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb odafigyelésre ösztönöz a belső védelmi rendszerem, mert a tapasztalatom az, hogy ezt a gondolatot követik a nagy átverések!
A mostani események is azt erősítik bennem, hogy a kialakult érzékenységemnek van alapja.
A miniszterelnök a napokban, Brüsszelben ékesszólóan és óriási elánnal védte Magyarországot, védte a magyar emberek érdekeit!
Megvédte azoktól, akik nem is bántották!
Magyarországot és a magyar népet ugyanis senki nem támadta.

Támadta viszont, azokat a folyamatokat, azokat a módszereket, amiket a mostani magyar kurzus gyakorlattá tett.
Az Európai Unió nem Magyarországot, még inkább nem a magyar népet, hanem azt a politikát támadta, amit a Fidesz a kétharmados túl hatalmával Magyarországon kialakított! Az orbáni rendszer ugyanis arra épül, hogy nyerni kell bármi áron. A nyeremény birtokában aztán a teljes azonosulást, az ellentmondást nem tűrő centralizmust vezeti be, a megalkotott új rendbe.
Egy vélemény lehet: az övé!
Tehát azt az álláspontot, amit oly vehemensen védett Brüsszelben nem más, mint a saját véleménynek a feltranszformálása és az ország a teljes népesség szintjére emelése. Ugyan az a csúsztatás, amit minden esetben megszoktunk a Fidesztől!
A lánglelkű, tiszta elme, ártatlan tehetségével mutatkozik a választók előtt. Azt sulykolja, hogy a bölcsek köve a zsebében van és az igazságnak az egyedüli birtokosa.

Rámutat a visszásságokra, rámutat a hibákra, de csak azokra, amit ő lát, (vagy inkább csak láttatna) hibának. (Egy csúnya a történelemből vett mondás aktualizálásával élve: az, hogy mi a bűn, vagy hiba majd én /OV/ megmondom.)
Ennek alapján vádolnak meg és tartóztatnak le embereket, tesznek tönkre és zúznak szét egzisztenciákat, kirúgnak hozzáértő és a mindenkori hatalommal lojális embereket, szervieseket tesznek minden beosztásba és folytatható a sor napestig. Kettős mércéről beszélnek, de csak akkor, amikor az ő üzelmeiket vizsgálják. A saját, - megkülönböztetésen alapuló, új kliens-rendszert építő, demokráciaszűkítő és kis-és nagykirályságokra alapozó, feudalisztikus - viselkedéseiket nem gondolják bele a kritikákra érdemesek körébe.
Olyan kommunikációs rendszert építettek ki, amelyik a félrevezetésen és a hülyítésen alapul.
Nem a valóságról tájékoztatnak, hanem a saját hasznukat szem előtt tartva "kiokoskodott" véleményeiket kívánják a nyilvánossággal lenyeletni. Magyarországon ez többségében sikerült is idáig nekik. Eszi a nép a rezsicsökkentést és a bank ellenes politikát. Tapsol a rendőrségi, ügyészségi és bírósági eljárásoknak. Nem figyel a részletekre, nem figyel a valóságra!
A valóság meg az, hogy az odalökött kedvezmények sokszorosát fizettetik meg a néppel az adók és elvonások egyre szaporodó rendszerével. Az igazságszolgáltatás gépezete pedig nem annyira az új kedvencek, hanem a még (éppen az EU hathatós fellépései miatt) meglévő és hivatástudatból dolgozó régiek miatt felel meg hivatásának.

A totális leépítések, kiszorítások országában élünk!
Kirúgások, utánnyúlások, tönkretételek mutatkoznak egyre gátlástalanabbul mindenhol. Kettéosztott társadalmat kreálnak a ma urai, ahol mindent elfogadó, - elkocsonyásodott gerincű, jutalmazható kliensek klikkje - áll az egyik oldalon, és az összes többi, - az egzisztenciálisan megsemmisítendő ellenséggé degradált elszegényedő tömeg - a másik oldalon.
A fékevesztett hatalom lenyúl földeket, kis és nagy cégeket, trafikokat, gyárakat, sporttelepeket. Megint kádertervekből dolgoznak, az újraélesztett hármas követelményrendszer alapján, melyben a politikai megbízhatóság az első és egyetlen minőségi elem. (A szakértelem bolsevik trükk, a rátermettség meg liberális kategória számukra)
Olyan rendszert építenek, amelyikben a gazdagság tombol az egyik oldalon, és a szegénység nyomorának égbekiáltó iszonyata tolong a másikon. (Életem hatvan esztendejében ez idáig nem kellett éhező gyermekekkel találkoznom a hazámban. Ma ez sajnos mindennapos szomorúsága a jóakaratú embereknek.)
Melyik nép, melyik ország nevében ripacskodnak a kormányzói támogatások kedvencei az Európai Parlament ülésén?
Kinek az érdekeit védik a felkészített szövegmondók, kül- és belföldön?

Azok a nagy emberi csoportok, akik e népet alkotják, és a döntéseik hátrányait viselik, nem találnak értő fülekre a hatalom csúcsain.
Az a maroknyi élősködő kisebbség viszont, akikre bőszen hivatkoztak a mai magyar hatalom bitorlói, nem a magyar nép és nem a nemzet! Ők a klientúra, amitől a tekintélyelvű kormányzás rendszerének megcsontosodását várják Magyarországon!
Ebből az elvszerűtlen törekvésből következően az elmúlt három esztendőben az erkölcsi, politikai, gazdasági viszonyok olyan mélységbe zuhantak, hogy ilyen csak a háborúk, forradalmak és más néptragédiák után voltak tapasztalhatók a magyar történelemben.
Talán ide vezethető vissza az eddig megalapozatlannak tűnt szóhasználat, ami a 2010-es parlamenti választást (fülke) forradalomként aposztrofálta! Most már megtapasztaltuk, a bőrünkön érezzük tartalmát! A nép nevében?

Forrás: HORVÁTH GYULA BLOGJA