Apacuka, fundaluka, fundakávé, kamanduka. Abcúg, fundaluk, fundakávé, kamanduk.

Trombita harsog, dob pereg, Hoffmann Rózsa közoktatási államtitkár meg bejelentette, hogy 428 iskolaigazgató kinevezéséről döntött. Maga. Személyesen. Sőt mint mondja, több hetet eltöltött ezzel a fontos feladattal, ami korábban a hajdani önkormányzatok dolga volt.

Eddig ez valahogy úgy működött, hogy a tantestület jelölt, az önkormányzatok képviselő-testületei pedig döntöttek. Sokszor a tantestülettel megegyezően, olykor ellenére.

Kétségtelen, hogy nem volt az hibátlan rendszer, éppen ellenkezőleg, telis-tele volt esetlegességgel, szinte minden évben kitört egy-egy botrány, amikor valamely önkormányzat többségben lévő pártja a saját emberét akarta kinevezni a szakma által javasolttal szemben. Mint amikor a szigetszentmiklósi gimnázium közszeretett igazgatóját cserélte le a Fidesz-tábor a helyben élő Kövér László kedveltjére. De akkor is, diákok, szülők egyöntetűen állhattak ki mellette, tiltakozhattak, megmozdulást szervezhettek, és volt hová menniük: az iskola köré, az önkormányzat elé. Beleszólhattak az ügyekbe. Kifejezhették az akaratukat. Részt vehettek a testületi ülésen, jó esetben föl is szólalhattak, érvelhettek. Volt közük a történésekhez.

Most már nincs. Most már a magyar közoktatás feje dönt minden egyes jelöltről, legyen szó a galgamácsai iskoláról vagy egy miskolciról. És hát persze, hogy figyelembe veszi a helyiek akaratát, még hogy ő ne venné! De már nincs tere a tiltakozásnak. Már nincs hová menni. Az iskolák államosításával, az önkormányzatiság felszámolásával a demokrácia egyik kiemelt agórája lett oda. Viszont Hoffmann Rózsa legalább több hétig elvolt azzal, hogy eldöntse, ki felügyelje fiaink, lányaink oktatását. E hosszas bíbelődés egyébként nem is csoda, hiszen volt olyan eset, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium két jelöltje esetében például, hogy el is beszélgetett a pályázókkal, és csak azután hozta meg döntését, természetesen jó lelkiismerettel, mert a jó lelkiismeret a legfontosabb.

Érdekes beszélgetés lehetett. Hoffmann Rózsa, miközben mosolygott a jelöltekre, talán elmormolta magában a klasszikus kiszámolót, az apacuka fundalukát, találgatva, kire jön ki a kamanduk, és akkor ő lesz az igazi. Az is megeshet, hogy kedélyesen elcseverészett a tanári pálya szépségéről, az igazgatói lét nehézségeiről, fundakávé kamanduka. Esetleg olyan kérdéseket szegezett nekik, hogy miként lehet eljutni erkölcsösen az egypárttól az egyistenhitig, abcug, fundaluk. Talán arról beszélgetett velük, hogyan lehet fenntartani egy intézményben a rendet és a fegyelmet, fundakávé, vagy megkérdezte, milyen technikákat tudnak alkalmazni arra, hogy csak megbízható, minden szempontból megbízható tanárok oktassanak az intézményben, kamanduk! Te vagy a nyerő!

Szép lassan mindent elveszítünk. De lesz még itt hunyó is: Hoffmann Rózsa kamanduka!

Forrás: NOL.HU