Az MSZP csepeli szervezetének elnöke a Csepeli Munkásotthonban kerületi nyugdíjas klubok tagjaival találkozott. Köszöntőjét, amelyet egy Márai sándor idézettel kezdte, a következőket mondta:

          „Minden napból, a legközönségesebből, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. ... Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és udvariassággal: tehát az ünneppel."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Szépkorúak!    

          1991 óta október 1. az idősek világnapja. Ma is ezt ünnepeljük itt, a Csepeli Munkásotthonban – s ezért idéztem az előbb Márai Sándort!

          Amikor az Önök klubvezetőivel Marikával és Évával a mai napot egyeztettük, azt találtam mondani, hogy

példát kell mutatnunk!
          Magyarországon, Budapesten és Csepelen mára igen nagy lett a társadalmi megosztottság, a szétszakítottság. Munkatársak, barátok, de gyakran még családtagok között is! Hiszen még a csepeli időseket is külön-külön köszöntjük – beosztott vezetőket arra kérve, hogy telefonon szervezzenek „tömeget" a hivatalos rendezvényre...

          Önöket mára nem kellett mozgósítani! És azzal, hogy a két klub most együtt ünnepel, jó példát mutatnak toleranciából, az egymásra irányuló nyitottságból, békességből. Köszönöm ezt Önöknek!

            Kedves Ünneplők!

           Egy vidéki nagyváros katolikus templomának bejáratánál olvasható a következő: „Hároméves korunkban úgy érezzük, apának mindig igaza van. Iskolásként rádöbbenünk, hogy apa sem tud mindent. Kamaszkorunkban szent meggyőződésünk, hogy apának semmiben sincs igaza. Ifjú családosként aztán rájövünk, hogy bizony sok mindenben igaza volt. Meglett emberként pedig azon tűnődünk, de jó lenne, ha élne az apánk, s megkérdezhetnénk tőle, igazunk van-e."

          Ha az ember kellő mélységgel és tudatoss  ággal végigtekint cselekedetein, ha illő módon megvizsgálja lelkiismeretét, hibáit és mulasztásait, a szíve mélyén mindig a szeretethez, a másik ember iránti tisztelethez érkezik.

         Különösen fontos ez az idősek iránti tisztelet és megbecsülés esetében. Mondják, arról ismerszik meg egy ember, s arról ismerszik meg egy adott kor vagy adott társadalom, hogy hogyan bánik az időseivel.

           Az idősek világnapjának feladata tehát többek között az is, hogy világszerte felhívja a figyelmet arra, hogy nem olyan idősügyi politikára van szükség, amely az idősekért történik, hanem olyanra, amelyet az idősekkel együtt alakítanak ki. Olyan politikára van szükség, amely nem kizárólag a nyugdíjak megfelelő biztonságát ígéri garantálni, hanem olyanra, amely átgondolja az idős kor igényeit, szükségleteit és eszerint cselekszik.

          Végezetül engedjék meg, hogy egy svéd közmondást idézzek: „Az ember szíve az első dolog, amely megmozdul az anyja méhében, és az utolsó, amely meghal benne."

          Elgondolkodtató. Attól vagyunk emberek –s ebben nem különbözünk kicsik és nagyok, fiatalok és idősek–, hogy dobog bennünk a szív, és hogy képesek vagyunk szeretni. A szívünket pedig ajándékba kapjuk. Elsődlegesen a szüleinktől, s azután mindazoktól, akik szeretnek minket. Nekünk fiatalabbaknak érdemes ezen újra meg újra elgondolkodnunk, és köszönetet mondanunk. Nem csak azért, mert így illik, hanem azért is, mert fontos, hogy lássuk, mi is a feladatunk valójában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Jelenlévők!

          Nem most vagyok itt Önöknél először! Nem tavaly jöttem rá, hogy Csepelen vannak szépkorúak, vannak klubjaik és vannak összejöveteliek. Régóta tudom, hogy mi a feladatom. És erről nem fogok megfeledkezni jövőre sem!

          Ezzel az ígérettel kívánok Önöknek kellemes ünneplést mára, boldog és szeretteik körében töltött időskort és nagyon jó egészséget!

Forrás: Szenteczky János weblapja