CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Tisztelet Ságvári Endrének!

2013. november 10. 02:20 - csú

Ságvári Endre-Népszabiból.PNGCsepelen évtizedeken át utca őrizte emlékét. Az ország és a  kerület mai fideszes urai ezt az emléket eltörölnék, levetették a rá emlékeztető utcanévtáblákat is….

                                                     

Száz éve, 1913. november 4-én született Ságvári Endre. Az illegális kommunista mozgalom legendás alakját 1944. július 27-én ölték meg. Rövid életének egy rendőrnyomozó golyója vetett véget, kultusza a kommunista évtizedekben teljesedett ki.

                                            

A „túlhajtott” Ságvári-mítosz lenyirbálására az ezredforduló után kerítettek sort, talán kicsit sietősen is. Ságvári ugyanis karizmatikus szervező volt, aki a Haladó Diákok Pártjában, a szocdemek között és ifjúkommunistaként is a fiatalok politikába történő bevezetését tartotta fő feladatának. A német megszállás után pedig az ország függetlenségének reménytelen helyreállításáért küzdött, amikor néhány hónappal a partizánmozgalom kialakulása előtt fel akarta fegyverezni társait.

                                                                            

Lehet ma róla sommás ítéletet alkotni – többen megtették a rendszerváltás bűvöletében –, de hát mégiscsak az a helyzet, hogy a zsidónak született Ságvári, aki nemcsak az államrend ellen irányuló tettei, de származása miatt sem tudott jogászként boldogulni, nem dugta önként nyakát a hurokba, s a deportálás helyett a padlásokon való bujkálást választotta. Horthy hírhedt kommunistavadász rendőrségének haragját azzal vívta ki, hogy éveken át az orruknál fogva vezette őket. Ez is oka lehetett annak, hogy végül Cselényi Zimmer Antal – a korabeli rendőrségi előírásokat megszegve – szabályosan kivégezte.

                                                                          

Nagypolgári családból származott, apja ismert ügyvéd volt, anyja tanítónő, aki Sipőcz Jenő főpolgármester mellett végzett karitatív munkát (Sipőcz apja Horthyék ügyvédjeként ténykedett). Ságvári anyja kapcsolatának köszönhette a jogi egyetem elvégzése után első munkáját, tisztviselő lett az adóhivatalban. A marxista tanokkal az egyetemi évek alatt ismerkedett meg, a Haladó Diákok Pártjának vezetője lett. A fővárosnál nem dolgozott sokáig, mert 1937 szeptemberében megszervezte a Tompa utcai nyilasház megtámadását, amiért nyolchavi fogházbüntetésre ítélték.

                                                                                 

Szabadulása után a szociáldemokrata párt (SZDP) ifjúsági tagozatának titkára lett, a Népszava kiadóvállalat alkalmazta. 1941 elején felvették a Kommunisták Magyarországi Pártjába, és megbízták az ifjúsági szövetség vezetésével. Függetlenségi demonstrációk szervezésével vétette magát észre, s lett a politikai rendőrség keresett célszemélye. 1942 után illegalitásba kényszerült. Ságvári több nyelven beszélt, a börtönben is folytatta tanulmányait.

                                                                        

Szociológiai olvasmányai és valós élményei alapján került közel a mozgalomhoz. Kisgyerekként anyjával sokszor megfordult menhelyeken, nyomortelepeken. 1937-ben megnősült, de rögtön belekeveredett a Tompa utcai nyilasház megtámadásába, noha előzőleg nem helyeselte az akciót. Azt a megoldást választotta, hogy a kezébe vette a támadás irányítását. Haszna nem lett belőle, mert megverték, majd bebörtönözték. Morzsák az életrajzból: szerette a jó ételeket, de kevés pénze volt. Húga, Ságvári Ágnes írja, hogy amikor meglátogatta, vett neki tíz deka töpörtyűt, az volt az ebédje.

                                                                       

A matematikus Erdős Lászlóval, az irodalmár Hegedüs Gézával, a későbbi akadémikus Kosáry Domokossal járt a Trefort Gimnáziumba. Kosáry elismerő hangon szólt róla egy levélben. Erdős viszont azt írta a fiatal Ságváriról, hogy nem szerette, ha nem értenek vele egyet. Nem volt könnyen megközelíthető, noha barátok közt hamar fölvidult. A visszaemlékezők közül többen említették különleges mosolyát. A felesége, Bars Magda varrónő volt, gyermekük nem született. Ságvári halála után őt is bevitték a rendőrségre. Megverték, a fogdában a rendőrfelügyelő kalapját kellett tisztítania. A háború után férjhez ment Gács Lászlóhoz (az újságíró később a Magyar Rádió és Televízió elnöke, majd az OTP vezérigazgatója is volt), gyermekeik születtek, idén júniusban halt meg.

                                                                                                         

Ságvári a német megszállás kibékíthetetlen ellenfele volt. – A németek tudták, mit akarnak – mondta Svéd László kutató, aki Ságváriról ír monográfiát. – Horthyt félreállították, de még nem akartak a nyilasokkal tárgyalni, mert kormányképtelennek tartották őket. Az volt a felfogásuk, hogy ha Horthyval semmiképp sem jutnak dűlőre, végső esetben előveszik Szálasit, neki adják át a hatalmat. Végül az abszolút németbarát Sztójayban, a volt berlini magyar követben egyeztek ki. A Gestapo főnöke Kaltenbrunner volt, aki jól ismerte a magyar viszonyokat. A Mussolinit kiszabadító Otto Skorzenyt is idevezényelték a Waffen SS-től, később ő szervezte meg Horthy fiának elrablását is. Teljes vértezetben itt volt a német elhárítószolgálat.

                                                                                              

Ugyanis Magyarország az utolsó végvár volt a németek számára. Nemcsak katonai szempontból, a teljes ellátás vonatkozásában is. A balul sikerült letartóztatási kísérletben részt vett Kristóf László csendőrnyomozó ügyében (2006-ban) a védelem jogi alapként a korabeli 21-es törvényre hivatkozott. E logika mentén 1944. július 27-én azért indultak a nyomozók Ságvárit letartóztatni, hogy megakadályozzák az államrend erőszakos felforgatását. Ami annak fényében, hogy az „oroszok már a spájzban voltak”, eléggé harmatos érvelésnek tűnhet, mégis meggyőzte a mai magyar bíróságot. A valóságban az történt, hogy a kommandó meg akart felelni a németeknek, az új, gestapós főnökeinek.

                                                                                                    

Március 19-e és július 27-e között pár hónap telt el. Hogy ezalatt Ságvári pontosan mit csinált, nem tudjuk, mert nem állnak rendelkezésünkre dokumentumok (többségük elégett a bombázások alatt). Egy besúgó kellett ahhoz, hogy ráleljenek. A pesterzsébeti Feichtl Ernő – aki később nyolc évet kapott – két ifjúsági aktivistának, Sugár Györgynek és Lakos Évának adta ki lakását, s folyamatosan jelentett albérlőiről. Figyelték és követték Sugárt, aki találkozott Ságvárival. Ahhoz, hogy utóbbit sokáig ne tudják elfogni, nemcsak hamis papírra, hanem pisztolyra is szükség volt. Dr. Török Lajos álnéven jött-ment, de a harminckét név, amelyre alapozva film is készült róla, ostobaság.

                                                                                                            

A forrás a fantáziadús Hollós Ervin, aki szerint Ságvári a halála előtti pillanatban ezt mondta volna: „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi”. Ez a család és Svéd László szerint is teljes képtelenség. A rendőrségnek volt róla megfelelő fényképe, körözték. Orrműtétjéről azonban, amelyet illegalitásba vonulása előtt hajtatott végre, nem tudtak. Gyakran járt kalapban és szemüvegesen, váltogatta a külsejét. Végül véletlenül bukkantak rá. Sugárt várták egy pályaudvaron, de közbejött egy légitámadás, ezért elbújtak a detektívek is. Aztán megint visszatértek, megint vártak, de belefáradtak. Ebből már nem lesz semmi, mondták, és hazamentek. Kristóf László maradt, hátha mégis történik valami.

                                                                                          

Ahogy később egyik kivégzett társa mondta, a Ságvári-ügy rajta múlott. Igaz, közvetlenül nem vett részt a gyilkosságban, de bevárta Sugárt, így tudta meg, hol húzza meg magát Ságvári. Telefonált a többieknek, jöjjenek, mert elfoghatják Sugár felső kapcsolatát. Nem tudták, hogy a felső kapcsolat maga Ságvári. A csendőrök rendőr vezetője, Cselényi Antal jött erre rá. Amikor élesre töltött pisztollyal behatoltak a Nagy-féle cukrászdába (ma a Remiz étterem, II. kerület), azt mondta: „Ne fáraszd magad, Endri, tudjuk, ki vagy”. Ságvári ekkoriban a röplapszórással, falfirkálással megbízott fiatalok fölfegyverzését tervezte. Egy Szabados nevű gyári munkással olyan házba ment, amelyben fegyverraktárt sejtett. A házmesterrel szerettek volna találkozni, de nem találták, beültek hát a cukrászdába.

                                                                                      

 – Bementek a cukrászdába, ketten kezdtek foglalkozni Ságvárival, Cselényi meg Kristóf – mondta Svéd László. – A Palotás nevű csendőr Szabadost őrizte. Dulakodás kezdődött. Ságvári rendkívül izmos volt. Ismerjük az előéletét, ezüstérmet nyert tőrvívásban, ezenkívül jól úszott. A rendőrök jelentésében is olvasható, hogy nem bírtak vele. Megpróbálták lefogni, de benyúlt a táskájába az élesre töltött pisztolyért, s azonnal belelőtt Kristóf karjába. Utána rálőtt Cselényire, majd ki akart rohanni az utcára. Ekkor jött be az ajtón a gépkocsivezető, akinél nem volt fegyver. Nagy darab, testes férfi óriási pocakkal. Ságvári hasba lőtte. A gépkocsivezető pár nap múlva meghalt. Odabenn Cselényi meg Kristóf meglőve, és ott van Palotás is, aki Szabadosra vigyázott, de a pisztolyával hátulról Ságvári tarkójára sújtott. Ságvári a helyszínrajz tanúsága szerint tovább ment kifelé. A nyomozók kikiabáltak az utcára:

                                                                                     

„Tolvaj, tolvaj, fogják, meg!” Egy várakozó katona inzultálta. Később több civil is bekapcsolódott. Ságvári a helyszínrajz tanúsága szerint 19 métert haladt előre, majd hasra vágódott, s nem tudott felállni. Cselényi utána futott. A boncorvosi jelentésben az szerepel, hogy közvetlen közelről lőtték le, méghozzá úgy, hogy közben az egyik kezét maga elé tartotta. Védekezni próbált. Cselényi a tüdejébe lőtt. A rendőrségen nem rendszeresített Walter pisztolyból származó, különleges, roncsoló hatású lövedékkel ölte meg. A boncolás szerint a golyó az egész testet végigjárta. Miután lelőtte Ságvárit, heccből ráragasztotta a saját fényképét annak priuszlapjára. Egy német kórházhajóval megszökött, soha többé nem jött vissza Magyarországra.

                                                                                       

– A rendőrségi szolgálati szabályzat szigorúan tiltotta, hogy védekezésre képtelen ellenségre olyan lövést adjanak le, ami nem a karba vagy a lábba megy – fogalmazott Svéd László. – Cselényi tudta, hogy mit követett el, és azt is tudta, hogy menekülnie kell. Még az akkori törvények szerint is legalább öt évet kapott volna. Ságvári Endrének újabban megint sok lett az ellenfele, az újnyilasoktól kezdve Tarlós Istvánig. Kádár sem szerette. Vagy ha igen, palástolta. Egyszer állítólag azt mondta – levéltáros testvére, Ságvári Ágnes előtt –, hogy „elég már a sok Ságvári-ünneplésből”. A legfrissebb detronizálás Szolnokhoz kötődik. Sándor István szalézi szerzetes boldoggá avatása után a város Ságvári Endre körútját a kommunista diktatúra áldozatáról Sándor István körútra nevezték át. Erről Svéd László azt mondta: – Lecseréltek egy vértanút egy másikra. Senki nem szólt Ságvári védelmében egy árva szót sem.

                                                                                

Rab László

Forrás: Népszabadság

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr445621468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása