Képzelje el a kedves olvasó, hogy minden szép és jó! Nem csak a közszolgálati tévé híradójában és a helyi hírmondóban, hanem a valóságban, az ön legszűkebb környezetében is. Képzeljen maga elé egy ideális kerületet!

Ahol nem csak a főtérre költik a tiz-, sőt - a hanyatló nyugat támogatásából - hamarosan százmilliókat, hanem mondjuk kerületi panellakások megélhetést könnyítő hőszigetelésére. Ahol nem csak a városvezetők barátai és barátainak barátai juthatnak pozícióhoz, hanem a helyben élő munkanélküliek is. Ahol nem csak a polgármesteri hivatal környékén látni közterület-fenntartókat. hanem például a pár száz méterrel odébb húzódó sétálóutcában is. Ahol a helyi elöljáróság nem csak a saját pártja környezetvédelmi államtitkárával képes látványos szemétszedő akciókra, hanem a mindennapokban is tisztán tartott közterekre törekszik.

Ahol a helyiek ügyeinek intézésével megbízott városvezetőt és csapatát nem csak akkor lehet látni, amikor ünnepelni vagy átadni lehet valamit, hanem akkor is elérhető, amikor a közvetlen főnöke, az úgynevezett választója fordul hozzá valamilyen problémával. Ahol a helyi gyerekek egészséges fejlődése érdekében támogatják, és nem ellehetetlenítik a helyi sportegyesületek életét. Ahol nem csak a magasröptű hófehér kerengő galambot emlegetik kerületi kincsként, hanem az itt élők felhalmozott tudását, jobbító szándékú és közösséget építő törekvéseit.

Aztán képzelje el a tisztelt olvasó, hogy nem változik semmi, és marad minden úgy, ahogy van! Biztos, hogy ez a mi jövőképünk? Hogy csak ennyit remélhetünk? Hogy nem változtathatjuk olyanná vagy legalább olyanabbá a környezetünket, mint amilyennek elképzeljük?

Forrás: HÍRKOMP.HU