A 2/3-os hatalom képviselői ... nem éltek, hanem visszaéltek a lehetőséggel.... Haverokkal töltötték fel a legfontosabb hatóságokat, pártkatonákat állítottak az állami média, a független hatóságok élére. 3 ezermilliárd forintot elvettek a magán-nyugdíjpénztárak tagjaitól. Bevezették a visszamenőleges törvényalkotást. Elüldözték a szakértelmet. Átalakították a dohánykereskedelmet, újraosztották az állami földeket. Elvették az önkormányzatoktól iskoláinkat, kórházainkat. Szembe mentek mindennel és mindenkivel, aki az útjukban volt. Ki kell mondani: romboltak, hazudtak, loptak, csaltak.... Közösen el tudjuk zavarni a jelenlegi hatalmat, és meg tudjuk változtatni Magyarországot. Közelebb visszük hazánkat Európához és a nagyvilághoz Olyan országot teremtünk, ahol nem kell félelemben élnünk. (Részletek dr. Szabó Szabolcs csepeli ünnepi beszédéből)
Tegnap hírt adtunk a csepeli kormányváltó demokratikus baloldali ellenzék március 15-i ünnepségéről, amelyet a Béke téren, az Olvasó munkás szobránál kezdtek, és Petőfi Sándor SZTK előtti szobránál fejeztek be. A megemlékezés nélkülözte az üres külsőségeket, de gazdag volt emberségben. A humánum, az elszántság, a szabadság és a demokratikus értékek iránti elkötelezettség adta az alapját dr. Szabó Szabolcs beszédének is. Csepel és Soroksár kormányváltó képviselő-jelölte a következőket mondta:
Tisztelt Csepeliek és Soroksáriak! Kedves Barátaim!
A történelem mindig ismétli önmagát, sorsunk újra és újra komoly kihívások elé állít bennünket. A márciusi ifjak 166 évvel ezelőtt a több évszázados elnyomástól akarták megszabadítani országunkat, hogy hazánk végre elindulhasson az európai fejlődés útján. Ők a szabadságért, a szabad sajtóért, a közös teherviselésért, az úrbéri viszonyok megszüntetéséért vonultak az utcára, majd fogtak fegyvert.
Ha elképzelem azt a napot, akkor én mindig vidám fiatalokat látok, amint önfeledten, ellentmondást nem tűrve vonulnak az utcán, és elhitetik a pestiekkel és a budaiakkal, hogy egyszerűen az lesz, amit ők szeretnének. Egyszerűen ajtót mutattak az elnyomó hatalomnak. Nem volt apelláta. Mert igazuk volt.
Később a szabadságharc során a túlerőben lévő osztrák katonai egységeket is sikerült legyőzni, mert hittek a szabadságban. Körülöttünk minden forradalom gyorsan elbukott, de mi kitartottunk. Végül azonban győzött a keletről érkező túlerő. Azt azonban bizonyítottuk a világnak, hogy mi szabadságszerető nép vagyunk, és mindent hajlandóak vagyunk feláldozni a szabadságunkért. Akár az életünket is.
Eltelt 166 év, és azóta többször volt alkalmunk újra és újra bebizonyítani, hogy mi szabadon szeretünk élni. Napjainkban is újra veszélyben van a szabadságunk. Sokan kérdezik, hogy miért is féltjük annyira? Egyesek azt mondják, hogy a szabadság elvont fogalom, abból még nem lakott jól senki. A mai hatalom képviselői pedig arra hivatkoznak, hogy nem szabadság, hanem szabadosság volt az országban: majd ők megmondják, hogy mit gondoljunk, mit csináljunk. Minderre csak az tudjuk mondani, hogy mi demokraták azért féltjük a szabadságot, mert az kimondhatatlanul jó dolog! Mi szeretjük nyíltan és őszintén elmondani a véleményünket. Mi szeretjük, ha nem mások döntenek helyettünk. Nem szeretjük, ha az állam kényszerpályákat határoz meg számunkra és az ország számára. Szeretjük az érezni, hogy a hivatal van értünk és nem fordítva. Az szeretnék elérni, hogy az állam és az önkormányzatok képviselői valóban értünk dolgoznak, és nem csupán bámulnak ki nagy, fekete autóikból.
Négy évvel ezelőtt sokan egyfajta megváltóként tekintettek a jelenlegi kormánypártokra. „Majd ezek rendet csinálnak, hiszen, ki, ha ők nem?” A 2/3-os hatalom képviselői azonban egy egészen másfajta útra léptek: nem éltek, hanem visszaéltek a lehetőséggel. Unalomig ismételhetném, hogy – többek között – haverokkal töltötték fel a legfontosabb hatóságokat, pártkatonákat állítottak az állami média, a független hatóságok élére. 3 ezermilliárd forintot elvettek a magán-nyugdíjpénztárak tagjaitól. Bevezették a visszamenőleges törvényalkotást. Elüldözték a szakértelmet. Átalakították a dohánykereskedelmet, újraosztották az állami földeket. Elvették az önkormányzatoktól iskoláinkat, kórházainkat. Szembe mentek mindennel és mindenkivel, aki az útjukban volt. Ki kell mondani: romboltak, hazudtak, loptak, csaltak.
Kedves Barátaim!
Mindannyian felelősek vagyunk. Felelősek azért, hogy országunk és közelebbről Csepel, illetve Soroksár jövője hogyan alakul. Tehetünk a jövő érdekében: el kell mennünk szavazni és támogatnunk kell a Korszakváltók Szövetségét. Támogassatok bennünket! Ha bíztok magatokban és bennem, bennünk, együtt sikerülni fog! Közösen el tudjuk majd zavarni a jelenlegi hatalmat, és meg tudjuk változtatni Magyarországot. Közelebb visszük hazánkat Európához és a nagyvilághoz Olyan országot teremtünk, ahol nem kell félelemben élnünk. Ebben a nyugodt környezetben pedig meg tudjuk majd valósítani programunkat.
Kérlek benneteket, adjátok meg a lehetőséget a változásra. Mert a lehetőség a Ti kezetekben van. Gyertek el április 6-án és szavazzatok a korszakváltásra. Hogy a magyarok végre újra egymás szövetségesei lehessenek, hogy véget vethessünk az évtizedes árokásásnak, széthúzásnak.
Én biztosan elmegyek szavazni, mert ez az ország nagyon fontos számomra. Én nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez az ország Orbán Viktor és a Fidesz hitbizománya. Magyarország mindannyiunk közös országa.
Magyarország a mi hazánk, ez az én hazám!
Forrás: dr. Szabó Szabolcs
Olvasóink figyelmébe ajánljuk a 21. kerületi Hírhatár Online fotókkal igen gazdagon illusztrált képriportjait a hivatalos önkormányzati ünnepségről és a kormányváltók megemlékezéséről. A felvételeket a 21. kerületi Hírhatár Online-ban Bárány Tibor készítette:
