"Most gyűlölet és átverés van!
Ide terelte a Fidesz a kampánylehetőségeket. Úgy gondolja, hogy a kampánynak és az ötletek megjelenésének csak addig van létjogosultsága, amíg ellenzékben van.
Az 1990-ben kreativitásáról híres Fidesz, kormányra kerülve, az egyedül készített alaptörvényével annyira beszabályozta a kampánylehetőségeket, hogy az, olyanná vált, mint egy herélt csődör. Szagolni még tud, egyes jelenségekben még mutat valamit, de itt aztán be is fejeződött teljesítőképessége. És ez az a Fidesz elképzelése a magyarországi demokráciával is." Horváth Gyula most következő publicisztikája fájdalmasan aktuális. Miért?
Ezt írja a csepeli közéleti kérdéseket, tapasztalatokat összegző, elemző szerző:
Kampány van!
Azt hiszem, senkit nem lephetne meg ez a kijelentés, néhány nappal a választás előtt ez lenne természetes. Mégis érdemes ezzel a dologgal komolyabban foglalkozni.
Azért gondolom érdekesnek ezt a témát, mert rengeteg ellentmondás van a mostani kampányban. Minden jelenség minősítésénél ugyanis fontos lenne tisztázni a gondolat alapját.
Mihez képest?
Amennyiben a rendszerváltás időszakára emlékezünk vissza, és az 1989-90 évi kampányt vesszük alapul, akkor most éppen nincs semmi. Akkor se nagyon mondhatnánk kampánynak a mostani fékezett habzású akármit, ha a demokratikus Magyarország elmúlt másik öt kampányidőszakát vennénk alapul. Ehhez képest, sincs most semmi!
Azért, mert míg 1990-ben minden éjszaka találkoztam Németh Szilárd párttársával, Veres Jancsival az SZDSZ frontemberével az utcán, és egy butykos mellett elbeszélgettünk, (míg megpihentünk) - miután átkentük és leragasztottuk egymás plakátjait- és egymáson röhögtünk, addig most nincs semmi. Se plakát se plakátragasztó.
Néhai Svercsics Jóska az MSZP plakátragasztási specialistája iránymutatása alapján megtanultuk, hogy a plakátnak nem a sima részét kell erősen beragasztózni, hanem azt ahol a kép van. Azért, mert ha jönnek az ellenfelek és letépik, legyenek legalább talpig tapétaragasztósak. Ragadjon a kezükhöz a sörösüveg, amin aztán mindannyian röhöghettünk.
A legnagyobb baj, az hogy nincs röhögés.
Röhögni a másik marhaságán ésa magunk hülyeségén lehet.
Most nincs ilyen!
Most gyűlölet és átverés van!
Ide terelte a Fidesz a kampánylehetőségeket. Úgy gondolja, hogy a kampánynak és az ötletek megjelenésének csak addig van létjogosultsága, amíg ellenzékben van.
Az 1990-ben kreativitásáról híres Fidesz, kormányra kerülve, az egyedül készített alaptörvényével annyira beszabályozta a kampánylehetőségeket, hogy az, olyanná vált, mint egy herélt csődör. Szagolni még tud, egyes jelenségekben még mutat valamit, de itt aztán be is fejeződött teljesítőképessége. És ez az a Fidesz elképzelése a magyarországi demokráciával is.
Csak az elnyomás, az emberek becsapása és csak a látszat magasztalása a vesszőparipája. Nem csoda hát, hogy a levegőben lóg többek között az a gondolat is, hogy "Magyarország jobban teljesít". Amennyiben itt is hozzátesszük a mihez képest kérdést, már furcsa eredmények jönnek elő.
A múltkoriban, az egyik kereskedelmi rádió feltette a kérdést: mikor éltek jobban az emberek, a szocializmusban, vagy most? A választ adók a szocializmusra szavaztak!
Ez pedig átháríthatatlanul a Fidesz bűne!
Ezt nem lehet a megszokott módon Gyurcsányra tolni! /Nem reprezentatív ez az adat./
Néhány politikához kötődő vállalkozónak, meg a haverjainak persze, hogy nem a szocializmus volt a jó. Még csak nem is a demokratikus Magyarország szoc-lib vezetésű időszaka. A mai Fidesz-barátoknak az igazi "aratás" (kaszálás) 2010 után következett be.
Az aratásból elrabolható arány pedig akkor növelhető még tovább, ha egyre többet vesznek el azoktól, akik elesettek, szegények, esetleg "állampolgári jogok alapján hülyék", vagy csak "semmijük nincs, ezért annyit is érnek"!
Ekkora keletje szervieseknek, familiárisoknak, haveroknak, párt komisszároknak meg a seggnyalóknak, még soha nem volt.
A kerületi Fidesz kiadványban olyan emberek arcát vélem felfedezni Németh Szilárd támogatói között, akik korábban "elv társaim" voltak. (Egyik, az egyik pártban, a másik meg egy másikban.)
Meg olyant, akivel egyetemi oktatóként csak egy dolog miatt kellett foglalkoznom: nevezetesen azért, mert ki nem állhatta a fiatalok, kisgyerekek zajongását a háza közelében, a Rákóczi téren.
(Erre mondta nekem egy felháborodott civil elkeseredetten akkoriban, hogy tudod, a pedofil meg néhány elrugaszkodott tanerő között az a különbség, hogy a pedofil, szereti legalább a gyerekeket.) És ott van a pap, akivel jóban vagyok, mert tisztelem kötődését hozzánk és kapcsolatát a csepeli emberekhez. Ő nem is tudott más érvet előhozni a támogatást kérő megalázó kérésre (talán zsarolásra) mint azt, hogy keresztlányának tetszik Németh Szilárd!(Ez valóban megfellebbezhetetlen, racionális érv!) Egykori fővárosi képviselőtársam, aki sose rejtette véka alá hitét, most azt az embert dicséri és ajánlja támogatásra, aki Nyírő József nyilas képviselőnek, - a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban- szervezett tanulmányi versenyt a jelölt.
Annak, aki a zsidók megsemmisítésének az utolsó lehetőségét megragadó nyilas parlament képviselőjeként, tevékenykedett.
Ebből következően, sem a sportoló, sem a pedagógus, sem a nyugdíjas nem lehet hiteles!
Ezek után sem a Fidesz kampány sem az arcok nem lehetnek hitelesek.
Akik ide felkerülnek, lehet, hogy vastag cerkát használhatnak, de egyben le is írták magukat.
Forrás: Horváth Gyula Kampánypótlék című blogbejegyzése
