Újabb levelet fújta be a szél a csepeliek postaládájába. Pontosabban a Magyar Királyi Posta postásai dobták be valamennyiünk levélszekrényébe. Feladói, Csepel jelenlegi fideszes országgyűlési képviselői, Németh Szilárd és Borbély Lénárd. A kiadó „Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata”. A minőségi, keménypapírra készült, színes képeket, grafikonokat tartalmazó választási kampányanyag valószínűleg néhány millióba került. Amit nem is tennék szóvá, ha nem ez lett volna a sokadik propagandaanyag, amelyhez, a pártkassza helyett, mindannyiunk közös pénztárcájából, a kerület költségvetéséből vették ki a szükséges milliókat.
Az A5-ös méretű, 36 oldalas politikai kiadvány a „Csepel új utakon 2010-2014” címet kapta szerzőitől. Gyorsan belelapoztam. A fentiek ellenére, érdeklődéssel, kíváncsisággal vártam a négy esztendő számvetését. A képviselő urak 3. oldali közös előszava azonban azonnal kiverte nálam a biztosítékot. Ismét hülyének néznek, s ezt nehéz elviselni. Nehéz elviselni a hazugságot, miszerint „Három évtizedes hanyatlás után az elmúlt években ismét látványosan fejlődni kezdett” a kerület.
Eddig csak „nyocéveztek”, most már minden, ami előttük, harminc éven át ebben a kerületben történt, az a „hanyatlás” volt. Mintha náluk kezdődött volna az időszámítás Csepelen. Mintha azok a csepeli tízezrek, mert itt nemcsak a szocikról van szó, hanem mindazokról, akik az utolsó három évtizedben Csepelért, a kerület fejlődéséért, a csepeliek boldogulásáért dolgoztak, azok nem csináltak volna semmit, vagy amit csináltak, az is „hanyatlás”-hoz vezetett. Senki nem hatalmazott és kért fel, hogy nevükben nyilatkozzak, de azt gondolom, hogy ez emberileg és politikailag is, elfogadhatatlan és sértő. Esztelen, szív nélküli és tisztességtelen!
Igen. Esztelen, szív nélküli és tisztességtelen. Mert tudatosan lebecsüli az elmúlt évtizedek emberi erőfeszítéseit, az elért eredményeket. Mert nemcsak lebecsüli, hanem megpróbálja az emberek emlékezetéből is kiirtani hitet, az ésszel, szívvel, tisztességgel végzett alkotó, teremtő munka jelentőségét. Ha ugyanis négyévente átírják a történelmet, leértékelik az elért fejlődést, a megtett utat, akkor előbb utóbb senki nem akar ésszel, szívvel, tisztességgel élni, dolgozni, tenni a közös ügyért, a kerület, a csepeliek boldogulásáért.
Mondjak tényeket is, az Orbán-rezsim csepeli urainak a „három évtizedes hanyatlás”- t vizionáló mondatával szemben? A csepeliek.blog.hu oldalain, más csepeli blogokon, újságokban, mások és magam is sokszor cáfolták, cáfoltuk a két képviselő rendre megfogalmazott, az elmúlt évtizedeket meghamisító állatásait. Most kezdjem el újra felsorolni a fejlődés legfontosabb eredményeit, a megvalósult beruházásokat, a több tízmilliárdos nagyságrendű változásokat? Van értelme? Még mindig azt vélem, igen.
Barátaim mesélik, hogy korábban a rezsicsökkentés ügyében aláírást gyűjtő hivatali munkatársak, vagy mostanában a Fidesz Csepeli Szervezete tagjai, időnként maga Németh Szilárd is, szombatonként a Csepeli Piac déli bejáratánál gyűjtötték, gyűjtik az aláírásokat, osztogatták, osztogatják a kampányanyagokat. Ott, annak a Csepeli Piacnak a tövében, amit az előző önkormányzati vezetés egy milliárdért épített, mellettük az 1,8 milliárdért újjáépített SZTK épülete, a megszépült parkkal. Az egészségügyi intézmény mellett közvetlenül található a 40 milliós önkormányzati támogatással épült új mentőállomás, távolabb a 2000 körül épült McDonald’s, mögötte a védőnők új szociális helyisége, távolabb az 1995-96-ban épült Csepel Pláza, az újjáépített HÉV vonal, a teljesen helyrehozott HÉV végállomással. Fiúk! Arrébb kellene állni, hogy lássanak is, ne csak osztogassanak, hintsék az igét – mondanám nekik. Vagy esetleg menjenek ki a II. Rákóczi Ferenc útra, pár lépés csak, s a gyár felöli oldalon ott állnak a hétemeletes lakópark házai, feljebb meg az önkormányzat építette kétemeletes, mediterrán típusú 116 lakásos lakópark épületei. Még tudnám sorolni. Nem teszem. Csak egy költői kérdés még. Uraim, hol éltek ezekben az években? Azt tudom, mert olvastam, hogy Németh Szilárd egyszerre önkormányzati képviselőként, országgyűlési és fővárosi képviselőként, szakági igazgatóként „tengette” életét. Ette az ellenzékiség keserű, szikkadt kenyerét. Lehet, hogy ezt érti „évtizedes hanyatlásnak”? Nem tudom.
Van azonban az idézett mondatnak második része is: „…az elmúlt években ismét látványosan fejlődni kezdett” a kerület. Igen. A csepeli gerincút, a szennyvízcsatorna befejezése, megépítése, több éves előkészítés, többszöri halasztás után rájuk maradt. Megcsinálták. Mint ahogy mást is, de nekem most nem dicsérni kell. Megteszi helyettem a propaganda kiadvány, igaz, tartalmilag elég gyenge színvonalon. Viszont nincs benne egy sor sem arról, hogy elmaradt az ígéretek teljesítése. Nem lett Csepelnek fedett uszodája, nem szerezték vissza a Csepeli Kórházat. Vagy azt vegyük a fejlődés jelének, hogy „a korábban lepusztult parkok, közterületek ma ismét a csepelieket szolgálják”? Eddig kit szolgáltak? A korábban megépült 40 új játszótér kit szolgált? Kit szolgált az iskolák államosítása, a jól működő kulturális intézményrendszer szétdarabolása, a CSEPP TV műsorainak leállítása, a Csepel újság megszüntetése, az SZTK önkormányzati támogatásának 300 milliós csökkentése? Kit szolgált, hogy három évig nem működött a térfigyelő kamerarendszer? Kit szolgál például, hogy elsők között épül Németh Szilárd utcájában csapadékvíz elvezetéssel ellátott szilárd útburkolat? Ezek a fejlődés látványos elemei?
Ennél nagyobb baj, hogy olyanokat is „elhallgat” a politikai brosúra, ami elfogadhatatlan: az antiszemita nézetek, írók, közéleti személyiségek, szervezetek nyílt támogatása, a II. világháború előtti, hazánkat katasztrófába sodró Horthy-rezsim átértékelésére való törekvés, revizionista emlékművek állítása stb.
Végül. Az általam leírtak is részei voltak az elmúlt négy évnek. Még akkor is, ha a két képviselő, természetesen szívesen hallgat róluk. Hosszasan elemezhetném a kiadvány oldalain megfogalmazott mondatokat, tényként feltüntetett dolgokat is. A leggusztustalanabb a két „konzultációra” való hivatkozás. Nem azért, mert sok vagy kevés volt a választ adók száma. Ez nem „konzultáció” volt. Egyetlen szakma sem vállalná fel. Az urak nem veszik észre, hogy önmagukat is becsapják. Persze, ez legyen az ő gondjuk.
Mi most arra koncentráljunk, hogy ilyen „ésszel, szívvel, tisztességgel” végzett munka után egyikük sem kapjon április 6-án újabb négy évet. Mert nem érdemlik meg!
vox
