Kiss Péter, a szocialisták egykori kancelláriaminisztere fölényesen győzött vasárnap Újpesten. Ez emberi és politikai teljesítmény.
Kiss Péter most is nagyon messziről indult. Mint egykoron, amikor a nem túl jó emlékű BIT éléről olyan megállapodást tudott kötni Horn Gyulával, amely teret nyitott a tehetséges fiataloknak a MSZP-ben, a kiváló szervező és ügyes hatalomtechnikus Kisst pedig a miniszteri, majd a kancelláriaminiszteri posztig vitte.
Kiss Péter mindig is az MSZP úgynevezett technokrata szárnyához tartozott: ő volt a szürke eminenciás, aki soha semmilyen radikális politikai mondandóval nem bombázta hallgatóságát, inkább csendben a háttérben tevékenykedett. De ott nagyon. Irányította az apparátust. Volt víziója. Elkötelezettsége. Sosem szerzett nagy vagyont.
Fölépített ugyanakkor maga köré egy szervezeti és kapcsolati hálót, amely lényegében megkerülhetetlenné tette a pártban. Visszaemlékezések szerint annak idején az ő dolgozószobájában hoztak végső döntést a miniszterelnök távozását követelő SZDSZ nyomására Medgyessy Péterről. De abban az események akkori résztvevői közül mindenki egyetért, hogy nem akart jelöltté válni a kormányfői székre.
Az MSZP elnöksége javasolta őt, s ha „más nincs”... alapon, belement.
Ekkor érte élete talán legnagyobb kudarca. Az MSZP demokratikus párt volt, s az üstökösként fölbukkanó, a vonzó, új, fiatalos baloldali víziót szuggesztív egyéniséggel sugárzó Gyurcsány Ferenc – aki eleven tagadásának látszott mindannak, amit Kiss Péter jelent – legyőzte őt.
Azt a kérdést pedig csak utólag, már túl későn tették fel sokan, hogy vajon melyek a valódi értékek: azok, amelyeket Gyurcsány Ferenc személyisége hordozott, vagy inkább azok, amelyek Kiss Pétert jellemezték. Ma már nincs értelme azon merengeni, hogy mi lett volna, ha Kiss győz Gyurcsány ellenében, de azért az nagy biztonsággal kijelenthető: a baloldal bizonyosan nem itt tartana.
Kiss Péter most elindult Újpesten: kevesen tudják, hogy mennyire messziről indult. S miközben irtózatos küzdelmet folytat a szervezetét gyilkoló kórral, ment, és nap mint nap kampányolt, szervezte az övéit, fórumokat tartott, csoportos összejöveteleket, és bárki odamehetett hozzá, név szerint ismerte azokat, akik megszólították, lerítt róla, hogy ez az ember ismeri a környezetét, tudja, kinek mi a gondja, és türelemmel, figyelemmel fordul feléjük, nem szavazókat lát bennük.
És igen, ott voltak körülötte a magyar baloldal legjelesebbjei, akik kötelességüknek érezték, hogy vele tartsanak, és megesett, hogy helyette is beszéltek, amikor fizikai állapota ezt nem tette lehetővé, és csak csendben ült egy széken.
Kiss Péter hozta a körzetét: nem magáért tette. Valójában csak reménykedni lehet abban, hogy voltak olyanok, akik az MSZP-ből a választás éjszakáján vagy azóta felhívták, és csak annyit mondtak, hogy köszönik.
Tóth Ákos
Forrás: nol.hu
