Jól tudjuk: a címben feltett kérdés nem aktuális. Most nem aktuális. A hatalom birtokosainak, különösen csepeli helytartóinak reagálásából, kapkodásából, rettegéséből azonban azt is látjuk, hogy a kérdés kimondva, kimondatlanul  foglalkoztatja őket. Mi lesz itt, ha a Fdiesz-hatalom összeomlik? Horváth Gyula erről mondja el véleményét: 

Április 6-a igen sok tapasztalattal gazdagította mindazokat, akik a demokrácia hazánkban kitaposott útvesztőit járják.

Egyesek arra döbbentek rá, hogy a feltámadás, ami annak az igazságát méreti meg az emberek között, amit a baloldal történelmi értékeiből következnek, csak akkor kerülhet a valóságban mérlegre, ha most, a magyarságra kényszerített szabályokat másként értelmezi. Úgy, hogy ebben az értelmezésben benne legyen egyben azoknak a gátaknak a lebontása is, amit a Fidesz rafináltsága, agresszivitása önkényesen beépített.

A baloldali erők sajnos lemondhatnak arról, hogy a demokrácia szabályai szerint le lehet győzni azokat, akik olyan szabályokat alkottak, hogy csak ők győzhetnek. Korlátozott demokrácia uralkodik Magyarországon!

A definíciók alapján és tradicionális értelemben nincs sajtószabadság, nincs bírói függetlenség, nem működnek az alapokat jelentő intézményrendszerek, nincs a nép által legitimált alkotmánya az országnak. A mindent maga alá gyűrő centralizált vezetés megszüntette a hatalommegosztást és erős törekvéseket tesz az ellenzéki álláspontok, gondolatok megsemmisítésére, teljes kiszorítására. Amiket ezek helyett színlelten kitalálnak, egy kicsit tartalmaznak csak mindabból, amit a társadalomtudósok meghatároztak akkor, amikor a demokratikus rendszer fogalmát leírták.

A ma valósága az, hogy más a tudós emberek által leírt elmélet és egészen más a megvalósítás gyakorlata. Bebizonyosodott, hogy azoké lehet a győzelem, akik a szabályokat, törvényeket, erkölcsi sarokpontokat igen lazán, mondhatni, önkényesen kezelik. Azoké, akik ellenzékben a szende szűz szerepét játsszák, és minden velük szemben elkövetett (elsősorban vélt) igazságtalanságot krokodilkönnyekkel mutogatnak a legfelső hatalomnak: a mandátumot osztó népnek. Aztán amikor a hatalmat megragadták, sutba vágják a régi normákat és mérhetetlen agresszivitással irtják ki mindazokat a vívmányokat, amit a magyar nép évezredes államiságának bölcsessége belerakott. Ezzel, pedig lefegyverzik, az ellenfeleket, kiirtják a szabad gondolatokat.
Mert, az csak az antidemokratikus rendszerekben érvényes ám, hogy azért szabad a társadalom, mert tagjai azt írják, mondják, amit szabad!

A valóság az, hogy olyan dolgokért kárhoztatja őket a mostani hatalom, amit meg sem tettek, vagy amit nem is úgy tettek, mint ahogy a hisztériát keltők mutatják. Pedig igen veszélyes játék lehet, ha a politikai gyakorlat ezt az utat választja. Nagy baj lehet abból, ha csupán az állandóan, a hatalom érdeke szerint változtatott értelmezések, és nem az átfogó, az egész társadalom érdekeire való gondolkodás válik uralkodóvá. Baj lehet abból, ha követésre talál mindaz, amit a Fidesz korifeusok az "emúltnyocévben" (általában ellenzékben) a mérhetetlen hatalomvágyuk következtében oktalanul tettek.
A választási eredmények állandó és folyamatos kétségbevonását, a nép által másnak adott mandátumok megkérdőjelezését, ("a haza nem lehet ellenzékben") az utcai demonstrációk, székház gyújtogatások és a törvényes rend demonstratív felbontásának dolgaival, (kordonbontás) a társadalomra való permanens nyomásgyakorlással hatottak.
Azt sugallták ugyanis, hogy a törvényeket szabad szelektíven értelmezni.
Ezek után nem lehet csodálkozni azon, ha a mostani választáson vereséget szenvedett párt vezetője, nem kívánja parlamenti mandátumát átvenni: mondván, a politika fő kérdései nem az országgyűlésben dőlnek el. Ez a cselekmény is azt mutatja, hogy mérhetetlen nagy szellemet szabadított ki a Fidesz antidemokratikus viselkedése az emberekből. A magyaroknak, nem kell a szomszédba menni azért, hogy megtanulják, hogyan kell mást mutatni, mint amit valójában gondolnak.
Még élnek azok az emberek (sokan a Fideszben) akik beleszülettek abba a társadalomba, ahol a képmutatás a megmaradás záloga volt. Nem kell tanulni, csak felfrissíteni!
(De az a társadalom az emberi emancipációban lényegesen többet mutatott, mint a demokráciakorlátozásban felé közeledő Fidesz) Ezt akarják? Igen úgy látszik, hogy ezt akarják!

Ezek a képmutató társadalmak pedig törvényszerűen bukásra vannak ítélve.
Csak az a kérdés, hogy a bukást egy 56-os népfelkelés, vagy a Dél- Szláv háborúk példája sugallja.
A végkifejletet, a demokrácia kudarcát illetően az egyik 19, a másik meg egy híján húsz! A társadalom mérhetetlen kettéosztása, ellenségre és barátra bontása, az ellenfelek kiszorítása és (ön) megsemmisítésre kényszerítése, a nacionalista, soviniszta és irredenta elméletek felújulása Dél és Kelet felé mutat.
Ha így haladunk, nem az újjászületés és a megtisztulás, hanem egy háborús retorikával félrevezetett kettéosztott ország kettéosztott szava válik valósággá: Fel! Támadunk!
Ha becsületes jobb és baloldaliak nem látják be, és nem fognak össze azért, hogy ezt az elferdített értékmérőt megszüntessék, és az igazságot visszaültessék az őt megillető piedesztálra, akkor valósulhat meg Magyarországon Orbán Viktor jóslata: térdre, imához!

HORVÁTH GYULA

Forrás: a szerző blogja