Ötször veselkedett neki az asszony, hogy bosszút álljon a lányáért. Követte a kiszemelt áldozatot, lassan már az egész napirendjét ismerte, de valahogy mindig visszariadt. Aztán a héten sikerrel járt. Négy lövéssel elintézte a nagy hatalmú politikust.
Nem tagadott, mindent bevallott. A lányomért tettem, mondta határozottan, mert nem volt más kiút. A másik lány, az áldozaté zokogva állt anyja koporsója mellett, és azt ismételgette: miért?
Spanyolországot megrázta a merénylet. Elvégre a nyílt utcán – legalábbis az ETA visszavonulása óta – nem szoktak politikusokat gyilkolni. Pláne nem asszony asszonyt. Mégis, mi motiválhatta: politika, személyes bosszú? Egy őrült pillanat? Netán mindez a megmérgezett politikai légkör következménye? Vagy – mint a konzervatív lapok sugallják – a virtuális világ, az online fórumok parttalan gyűlölködése hozta meg keserű gyümölcsét?
Mint egy jó García Lorca-dráma, minden van benne. Meg annál egy kicsivel több is. Isabel Carrasco, a merénylet áldozata nagy hatalmú asszony volt. Talán kicsit túl nagy hatalmú. A konzervatív politikus az észak-spanyol León tartomány élén állt, és körülbelül úgy uralkodott, mint egy valódi helyi kiskirály. Megtehette, abszolút többséggel választották meg.
A keze mindenhova elért, ha valaki rivalizálni próbált vele vagy akár csak ellentmondott, annak megpecsételődött a sorsa. Tehetséges volt, kemény, és úgy érezte, mindenható is. Kezében tartotta a vállalatokat és a sajtót, futtatott, majd ejtett embereket, ahogy épp a kedve hozta. Párton kívül és belül egyaránt. Élvezte a hatalmát.
Egykor az üdvöskék közé tartozott egy fiatal lány, Triana Martínez is, aki nagy ambíciókkal került a helyi kormányhivatalba. Belépett a Néppártba is, IT-szakemberként jól fizető állást kapott – aztán egyszer csak ejtették. Állását másnak adták, Isabel Carrasco még azt is elérte, hogy sehol máshol ne alkalmazzák, jogtalannak minősítsék korábbi szerződését, és visszaköveteljék tőle három év fizetését. Egy összegben. Nem volt menekvés, már látta, ahogy – tízezrekhez hasonlóan – kilakoltatják, lakását elveszik.
Triana anyja volt, aki meghúzta a ravaszt, de mindketten rács mögé kerülnek. Gyilkosságra nincs mentség. Ilyesmit senki nem is keres. De az internetes fórumokat át- és átszövi, hogy vajon mi különbözteti meg ma a vidéki politikai vezetőket a maffiáktól; miképp lehetséges, hogy a Néppárton belül senkinek nem szúrt szemet, hogy is mennek a dolgok ott, Leónban. Netán az abszolút többség mindenre felhatalmazást ad?
Felmerül persze, hogy kell-e a politikusok mellé mostantól testőr, hiszen senki sem sejti, hány ilyen végsőkig elkeseredett ember élhet még az országban.
De a spanyoloknak nincs különösebb illúziójuk, mert alighanem ugyanez a séma áll a szocialisták Andalúziájára is. A feudális viszonyok kialakítása, a magukat mindenhatónak tartó politikusok elszaporodása abszolút nem pártfüggő.
Lenne egy tippünk: sajnos még csak nem is országfüggő.
Inotai Edit
Forrás: Népszabadság
