Vasárnap reggel, miközben teszem a dolgom, háttérrádiózom. 
Most is szól a rádió és azon kapom magam, hogy egyre idegesebb vagyok. 
Kezdtem figyelni a műsort! 
Nem színész, nem rendező, sőt még nem is zenész a riporter beszélgetőtársa (mint általában), hanem jogvédő. A jogász és a rádióriporter beszélgetését ismétlik. Feszültséget talán az kelthet bennem, hogy a riporter és a Helsinki Bizottság embere annak ellenére nem értették egymást, hogy mindketten magyarul beszéltek. Csak az egyik a (riporter) a hétköznapi magyart, a Helsinki Bizottság embere meg a jogi magyart nyomja. Ezért nem értették egymást és ezért nem értettem én sem őket. 
Ez idegesített! 

Nem tudom, hogy miért idegeskedem, hisz ez van az egész országban. Az átlagemberek azt hiszik, hogy hallják a beszédet és ezért értik is amit mondanak nekik. De hát ez már régen nincs így! 
Főleg a Fidesz érákban vált karakteresen ketté a valóság és a helyébe állított jogászkodó bla-bla. 
A "Fidesz akadémiák" elengedhetetlen tantárgya a fedett beszéd. Az, amikor a szó nem arra van, hogy a gondolatokat a másik emberrel megértesse, hanem ellenkezőleg, azért van, hogy elfedje.

A fő szempont, hogy olyan zavaros állításokat tegyen, amivel az egyszerű hallgatót abba a helyzetbe hozza, mintha értené a neki mondott szavakat. A szavakat lehet, hogy érti is, de a benne rejlő sunyi gondolatokat nem! Ez az átverés magasiskolája a Fidesz "mesterműve"! 
Ezt alkalmazza a politika, a hatóságok és ezt alkalmazzák a közszolgáltatók is. 
Azok a közszolgáltatók, akik a Fidesz nyomás alatt rezsit voltak kénytelenek csökkenteni. A másik oldalon próbálják hát a bevételüket növelni, ezért sarcolják, átverik a népet. Mindenki tud erre számtalan példát hozni. Álljon itt csak kettő! 

Az egyik csepeli barátomhoz kiszálltak gázórát ellenőrizni. Az órát leszerelték és elvitték, az okmányokat aláíratták. Pár nap múlva értesítették a fogyasztót, hogy az óra vizsgálata során kiderítették, hogy "manipulálták" a szerkezetet. Barátom tiltakozott, mert tudta, hogy az órához nem nyúlt a hatóságon kívül senki. Telefonált, fogyasztóvédőkhöz fordult, mert bántotta az igazságtalanság, meg a jogtalan sarc. Jogorvoslat nincs! 
(Az e világban neki már nem is lehet, mert azóta feladta, és egy igazságos világba költözött.) 

A másik eset velem történt. Barátaim március április elején arra figyelmeztettek, hogy nem jó a városi telefonom. Hívás után "a hívott szám műszaki okokból nem kapcsolható" szöveget hallanak. 
Sebaj, én úgyse használom, legalább nem kell majd fizetnem - véltem. 
Óriási tévedés! 
Mert a két hónapig néma telefonom után is havonta több mint tízezer forintos díjat számláztak. Írásos reklamációmat meg elutasították, mondván, papíron nem volt hiba! 

Hülyének néznek engem is, a barátaimat is, és az egész világot! Mert Magyarországon ma ez a módi! 
Csodálkoznak, hogy nem értjük, hogy mi megy ebben az országban? 
Azért nem értjük, mert a jogba ágyazott kódolt beszéddel operálnak. Direkt azért, hogy ne értsük! Nem a jogtudósok, hanem tehetségtelen, felfuvalkodott, a bűnhöz közelebb, az igazsághoz meg nagyon távol álló kaparó kurta senkiházik. Ezek a bűnösök, a rendszer lakájaiként szórják magukra a keresztet, meg ájtatoskodnak, miközben másik kezükkel seprik a zsebükbe az aranyat. 
Ők azok, akiket ideológiájuk szerint testvérként kéne szeretniük - tönkreteszik, megalázzák, kizsebelik. Aztán széttárják kezeiket és ártatlan arccal a szemünkbe vágják: nem tehetnek róla! 

Ezek után már leültem és a rádióműsor tartalmára koncentráltam. 
Hallottam, hogy Észak -Magyarországon cigány embereket jelentéktelen ügyek (eldobott zsebkendő, úttesten való átkelés, stb.) miatt büntet a rendőrség, aztán mivel nem tudják kifizetni a bírságot, egy idő után tíz vagy annál több napra bekasznizzák őket a sittre. 
Tíz nap gondolom, nem a világ! Ki lehet bírni! (Magam is lehúztam katonaként több mint két évet!) 
Aztán eszembe jut egy felmérés, minek értelmében a ma börtönbe került emberek (újoncok) több mint 90%-át már az első éjszakák valamelyikén szexuális erőszak éri. Ez az erőszak pedig egy életre megpecsételi sorsukat, megalázottakká, kiszolgáltatottakká, megtörtekké, csicskává alázza őket. Ennek szemszögéből nézve, már igen nagy büntetés az elzárás! 
A többi, lelki és fizikai terror már meg sem említendő. 

Rájöttem, hogy ez nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete! 
Most még "csak" a cigányok, meg a szegények. De holnapra már a kekeckedő, másként gondolkodó politikai ellenfelek lehetnek a célkeresztben. Mivel egyre többen lesznek lecsúszottak és devianciába zuhantak, egyre többnek "kijárhat" a fenti "perspektíva". 
Mindez érdekes módon július 20-án jutott eszembe. 
Azon a napon, melyen ötszáz éve megégették Dózsa Györgyöt! Dózsa György unokái vagyunk újra. Nem azért, mert annak születtünk, hanem azért mert oda kényszerítenek! 

Forrás: Horváth Gyula blogja