A Klubrádió Megbeszéljük című, Bolgár György vezette műsorába nemrégiben betelefonált Lukáts Andor Kossuth-díjas színész, rendező. A művész egy égetően súlyos problémára, a GYEREKÉHEZÉS-re hívta fel a figyelmet. Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.

Lukáts Andor: Nem tudom, hány éve folyamatosan hallom a földmutyit, a trafikmutyit, a Lázárt, a Simicskát, a Mészárost, hogy ki mennyit lopott, ki mennyit tulajdonított el, szörnyű dolgokat, amikből az ellenzék még semmit nem tudott megoldani. De legfőképpen az a bajom, hogy amikor például a múzeumi negyedet megszavazzák, senkinek nem jut eszébe, hogy nem arról kellene beszélni, hány fát vágnak ki, hanem arról, hogy hány gyerek éhezik ebben az országban. A szocik úgy buktak és kerültek ellenzékbe, hogy 200 ezer éhező gyereket hagytak maguk mögött. A Fidesz ott tart, hogy 700 ezer gyerek éhezik. Ha ez mind igaz, akkor nem értem, hogy lehet arról beszélni, hogy a Városligetben kivágják a fákat, és múzeumi negyedet építenek. Miért nem arról beszélünk folyamatosan, hogy aki tíz évvel ezelőtt elkezdett éhezni, még mindig éhezik, úgy nő fel? Katasztrofális! Amíg ennyi gyerek éhezik, semmit ne vágjanak ki, semmit ne építsenek, hanem ezt oldják meg!

Bolgár György: A választási kampányban, amely a baloldal csúnya kudarcával végződött, az MSZP egyik fő témája a gyerekéhezés volt. Az, hogy ha kormányra jut a párt, illetve a balközép koalíció, megszüntetik a gyerekéhezést. És semmi, de semmi hatása nem volt ennek sem.

L. A.: A választási időszak alatt ezt már hiába mondta az MSZP, erre nem hivatkozhatott, hiszen amikor kormányon volt, nem oldotta meg a 200 ezer éhező gyerek sorsát. 

B. Gy.: Valószínűleg az a probléma, hogy az akkori 200 ezer és a mostani 700 ezer is – ezek becslések, nyilván nem lehet pontosan mérni – még mindig csak a kisebb része a társadalomnak.  Bármennyire együttérző is a társadalom az éhező gyerekekkel kapcsolatban, mivel ez a többséget  nem érinti közvetlenül, nem tudod megfogni őket. Azt mondják: az enyém nem éhezik. Jó, látom, hogy az iskolában esetleg vannak olyanok, vagy ha abban az iskolában, ahová az én gyerekem jár, nem is, hanem valahol messze Szabolcsban vagy Baranyában vannak, de engem nem érint. És legföljebb arról tudsz beszélni a városligeti múzeumprojektnél, hogy elveszik tőlünk a zöldet. Mert az néhány tízezer embert érint ott a környéken.

L. A.: Igen. És elköltenek rá milliárdokat, azokat a milliárdokat…

B. Gy.: 150 milliárdot. Brutális összeget, de ezt sem érti az átlagpolgár …

L. A.: Túllépnék azon, hogy az átlagpolgár mit ért. Én konkrétan a kormányra és az ellenzékre gondolok, a politikusokra. Nem lehet az átlagpolgárra hivatkozni.

B. Gy.: Akkor tulajdonképpen mindent azzal lehetne vagy kellene támadni, hogy önök ezt csinálják, stadionokat építenek, miközben 700 ezer gyerek éhezik.

L. A.: Igen! Folyamatosan! Még akkor is, ha demagógiának tűnik. A baloldal minden felszólalásának arról kellene szólnia, hogy hány évesek lettek azok a gyerekek, akik ki tudja, mióta és még mindig éheznek.

B. Gy.: Te vagy a színházi ember meg filmrendező, színész, aki tudod, hogy minek van hatása, de ennek volna?

L. A. : Szerintem igen. Ha olyanok lennének a politikusok, mint Gulyás Márton, aki karakán, kemény, nem törődik azzal, hogy hányan vannak ott és hányan ellene, elmondja, amit gondol. És nagyon jól beszél, mert a lényegről, a demokrácia hiányáról beszél. Arról, hogy másról pofáznak a politikusok, mint amiről kéne. Úgy működne jól az ellenzék, ha ezentúl minden felszólalása arról szólna, hogy Lázár elcsalt ennyit, Simicska elcsalt annyit, Orbán ellopott ennyit, Mészáros ellopott annyit miközben a gyerekek éheznek. Folyamatosan, mániákusan ezt kellene hajtogatnia mindenkinek.

B. Gy.: Kérdés, hogy eljut-e a közönséghez, mert nem jelenik meg az országos tévéhíradókban, az újságokban, s ha már harmadszorra mondják ugyanazt, talán a balliberális médiában sem, hiszen unalmas, már elmondták. Gulyás Márton sem jelenhet meg minden egyes ülésen, a Parlamentbe be se engedik, legfeljebb a nézők közé, de ha egyszer felemel ott valamilyen táblát vagy bekiabál, akkor legközelebb oda sem, tüntetés pedig nincs mindennap. A Gulyás Mártonok óhatatlanul előnytelen helyzetben vannak a kormánytöbbséghez képest. Nem?

L. A.: Igen, de van szamizdat és van röplap. Röplapokat kéne szórni autókból, permetező repülőből, zsebből, vonatból, mindenhonnan. Ezt még meg lehetne próbálni, ha kicsit észnél lennének.

B. Gy.: És ha fontosnak tartanák, hogy hány gyerek éhezik.

L. A.: Ha nem tartják  fontosnak, akkor miért választjuk őket? Nem is értem. Ez olyan, mint amikor van egy család, ahol ráomlik a ház a gyerekekre, nincs a frizsiderben étel, és az apa úgy dönt, hogy felújítja a nyaralót vagy a kocsiját. A gyerekek meg betegre éhezik magukat. Ez felelősség. Ha a politikus nem érzi ezt a felelősséget, akkor nem értem, miért van megválasztva.

B. Gy.: Jó, hogy felhívtad rá a figyelmet. Köszönöm szépen.

Forrás: HÍRKOMP