Csepelen a fideszesek Németh Szilárddal, Borbély Lénárddal az élen, Ábel Attila gyalázkodó hangoskodásával, Morovik Attila bárgyú hallgatásával az eltelt négy évben:
> visszaállították a Horthy-korszakban felállított országzászlót, a rajta elhelyezett irredenta zászlóval. Lecserélték Csepel 1700-as évek hagyományait követő önkormányzati címert, a kék-piros színű Csepel zászlót;
> a II. világháború időszakában negatív szerepet játszó antiszemita írókat, politikusokat (Wass Albert, Nyírő József) igyekeztek, igyekeznek tisztára mosni,
> rég letűnt, bukott eszméket népszerűsítő civil szervezetek sorát támogatták stb.
Nekik ez a jövő. Egy bukott korszak újraépítése.
Ezzel együtt vagy ennek ellenére hetek óta döbbentem nézem, olvasom Ábel Attila – aki mellesleg alpolgármester és a Fidesz csepeli szervezetének elnöke és állítólag újságíró –, ámokfutását a közpénzből fenntartott önkormányzati honlapon, a fideszes városvezetés szócsövében. Legutóbb, augusztus 19-én ott, a csepel.hu - ban jelentette meg pártközleményét „A múlt és a jövő között lehet választani Csepelen” címmel.
A közlemény hemzseg a hazugságoktól és a durva csúsztatásoktól. Néhány közülük:
> „Horváth Gyula polgármester-jelölti programja a tagadásra épül.”;
> Horváth Gyulának „…nem kell uszoda, Kiserdő, Kis-Duna part, tiszta közterületek és városrehabilitáció, több foglalkoztatott és közterület-felügyelő.”;
> „…csökkenteni kell a közbiztonságra fordított erőforrásokat, mert túl nagy a biztonság.”;
> „Programja szerint a közbiztonságra, fejlesztésekre, közmunkára költött pénzt az alacsonyabb összegű, tétlenségre ösztönző és kiszolgáltatottsággal járó segélyezésre fordítaná.”;
> a városrehabilitációt, „… most Horváth Gyula próbálja megakadályozni.”;
> „…Csepel a saját erejéből” visszafizette a „négy milliárd forint folyószámlahitelt és egyéb adósságot”
Ábel úr következő, szerintem eléggé el nem ítélhető, aljas mondatai pedig, az előttünk álló választási kampányban már nem nagyon múlhatók felül: „…a legabszurdabb, hogy meggyilkolt képviselőjük lányának névrokonát is csatasorba állították, hátha a neve hoz néhány százalékot. Nehéz elképzelni a névrokonságnál hitványabb szavazatszerző magatartást.” Nehéz elképzelni ennél hitványabb véleményt. Ember ilyet nem ír le. Ezért gratulálok Takács Mónikának válaszához, a Facebook-on közzétett és a HÍRKOMP-ban is közölt, Ábel Attilához írt nyílt leveléhez. Mindössze annyit tennék hozzá, magánvéleményként, hogy Ábel úr fentiekben idézett mondataival kiírta magát a tisztességes emberek köréből.
A pártelnöki közlemény mondatai önmagukért beszélnek, minősítik szerzőjét. Több állítást már magam is cáfoltam, például, hogy Csepel saját erejéből fizetett vissza „négy milliárd forint folyószámlahitelt és egyéb adósságot”, amit egyébként az elmúlt években a kormány vállalt át, sosem látott nagyságúra növelve ezzel is az államadósságot.
Ami mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, az a közlemény címe: „A múlt és a jövő között lehet választani Csepelen”, amelyben természetesen ők, mármint Ábel és állandó tettestársai képviselik a jövőt. Ők, Németh Szilárddal, Borbély Lénárddal az élen, akik az eltelt négy évben:
> visszaállították a Horthy korszakban felállított országzászlót, a rajta elhelyezett irredenta zászlóval. Lecserélték Csepel 1700-as évek hagyományait követő önkormányzati címert, a kék-piros színű Csepel zászlót;
> a II. világháború időszakában negatív szerepet játszó antiszemita írókat, politikusokat (Wass Albert, Nyírő József) igyekeztek, igyekeznek tisztára mosni,
> rég letűnt, bukott eszméket népszerűsítő civil szervezetek sorát támogatták stb.
Nekik ez a jövő. Egy bukott korszak újraépítése.
Egyébként nem mi döntjük el, hogy ki hozza vissza a múltat és ki építi a jövőt. Dönteni a csepeli emberek fognak, akik október 12-én majd elmennek választani.
V O X
