Bocsánat, ez most morbid lesz. Nem az írás maga, hanem amiről szól. Pedig nem történik más, minthogy az államigazgatás gépezete dicséretes olajozottsággal működik, és a hivatalok ügybuzgalommal hajtják végre az úgynevezett "szociális temetésről" szóló rendelkezéseket.
Szerencsére volt rá idejük. A parlamenti kétharmad 2013. szeptemberében fogadta el a törvényt. Eszerint aki nem tudja megfizetni a temetés egyre busásabb költségeit, az ingyen temetésért folyamodhat az önkormányzathoz. Ez esetben térítés nélkül kap sírhelyet, koporsót vagy urnát, de neki magának kell kiásnia a sírt, a temetésre előkészítenie, majd elföldelnie a halottat. Ha talál ingyen segítséget ahhoz, hogy az akár fagyott földben a szabályszerűen két méter mély, két méter hosszú, egy méter széles sírgödröt kiássa, azt azért igénybe veheti. Vagyis a törvényhozók igazán kegyesen bántak a szegénytemetésre szorulókkal. Persze, azért nem kényeztetgetik őket, hiszen a végén jó dolgukban akár hetente ingyen temetkeznének. Hogy ettől elvegyék a kedvüket, a temető területén belül már nem használhatnak szívességből kölcsönkapott autót sem a koporsó szállításához. Talicskát igen, az nem tilos. Persze nem kapirgálhatnak az ásóikkal akárhol: a köztemetők kötelesek külön parcellát kijelölni, hogy a szegények haló porukban se keveredjenek a rendes polgárokkal.
Minderről a Népszava olvasói már tavaly értesültek. A kormány azonban ráébredt, hogy három választás évében nem tesz jót, ha túl sok sírt ásó özvegyasszonnyal találkozhatunk a temetőben vagy a még létező független lapok képein. Ezért az áprilisi szavazás előtt a törvény hatálybalépését 2015 január elsejére halasztották. Akkor már kit érdekel a választók véleménye? De kezd ez a dátum is közelegni. A hivatal munkához látott. Budapesten a közgyűlés rendelkezett, a Temetkezési Intézet pedig nemrégiben aláírt egy kivitelezési szerződést, hogy az erre kijelölt Új Köztemetőben kialakítsák a szegényparcellát. A tömeges exhumálásban eddig senki nem szerezhetett tapasztalatot. Így aztán olyan céggel kellett szerződni, amely eddig a kutyafuttatók, sportpályák, játszóterek földmunkáiban serénykedett. Nem lesz egyszerű dolguk, az új parcella helyén 2000 lejárt sírból kell exhumálni, majd a maradványokat tízesével egy koporsóba helyezve máshova szállítani. A temető közel 190 millió forintot kapott az önkormányzattól "temetőfejlesztésre". Ha a temető már elég fejlett, jöhet a szociálisnak csúfolt temetés. Nem kell aggódni az ingyen koporsók vagy urnák miatt sem: a gyártást a büntetésvégrehajtás egyik üzemében végzik.
Minden hatodik halott kerülhet a megalázó külön parcellába. Országosan évi 14 000 szegénytemetésre számítanak, a többieket majd csak elriasztja a szégyen. Az illetékesek megnyugtató tájékoztatásából tudjuk: helyhiány miatt nem kell majd szociális temetésnek elmaradnia. Aminek igazán örülhetünk. Mint ahogy annak is, hogy a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott nyári előterjesztés tekintettel volt az érzelmekre: "megengedhetetlen az, hogy a szociális temetések sírnyitásai során a múltban eltemetettek maradványait találják meg hozzá nem értő és a csontok látványán felháborodott családtagok". Ebből is látszik, mennyi bajt okoz a hozzá nem értés. Aki ért hozzá, annak szeme se rebbenne egy-két idegen csonttól, de a tudatlan gyászolók még a végén felháborodnának.
Magát a törvényt viszont feltehetőleg nyugodt szívvel, sőt örömmel fogadták. Hiszen abból példaszerűen világos útmutatást kaptak. Ha már kisírták magukat a szülő, a házastárs vagy gyermek elvesztésén (jó, ha ezt gyorsan teszik, mert a határidők sürgetnek), akkor öt napon belül kérhetik az önkormányzattól a "szociális temetést". Innentől minden sínre kerül: a gyászoló rokon kötelező munkavédelmi oktatásban részesül, mert a sírásás kérem szakmunka. Aláírja, hogy az esetleges balesetért csak maga tartozik felelősséggel. A temetés előtt egy nappal megbirkózik a sírásással. Utána hazamegy vagy a kórházba, megmosdatja, rendbe teszi, ha kell, megborotválja és felöltözteti a halottját. Faluhelyen néhol még értenek ehhez, de a városokban eddig alig néhányan akarták ezt maguk végezni, és ahogy a meginterjúvolt boncmesterek mondják, a laikusok általában nem boldogultak a feladattal. De ha ezen az erőpróbán ép idegzettel túlestek, már rezzenéstelen arccal lesznek képesek a saját kezű halottszállításra és elhantolásra. Az Új Köztemető vezetői maguk is elborzadtak attól, hogy a rokonok a ravatalozótól a kijelölt parcelláig a 2 kilométeres úton cipeljék vagy vonszolják a koporsót. Megígérték, hogy a parcellától 100 méternyire "halott átvevő helyiséget" létesítenek. Persze a 100 méter is 1-2 saroknyi vonszolást jelent.
Sebaj, a gyászoló rokon megvigasztalódhat, ha hazamegy. Elolvashatja a miniszterelnök beszédét, amelyet Baján egy új kórházi szárny (egyébként valóban örvendetes) avatásán mondott. Szerinte a segítségre szorulókkal való bánásmód megmutatja, "milyen lelkülete van egy országnak, mennyire törődik, mennyire tartja fontosnak polgárai sorsát". Számból vette ki a szót!
Lendvai Ildikó
