"Meg lehet keseríteni az emberi kor legvégső határáig bárki életét. Ettől kezdve bármely ősz polgártárs megzsarolható: ha akarjuk, ezentúl senki nem lesz biztos benne, hogy tisztességben őszültél-e meg."
Az adatok szerint a legtöbb ártatlanul bebörtönzött, illetve a legtöbb szabadlábon lévő bűnös a gyermekbántalmazásos ügyekkel hozható kapcsolatba. Megkettőzött dráma, megkettőzött kiszolgáltatottság, megkettőzött borzalom. Az Európa Tanács 2011-es kutatása szerint minden ötödik gyerek találkozik a szexuális erőszak valamilyen formájával. A gyermekvédelmi statisztikák szerint viszont tavaly Magyarországon csupán 371 gyereket ért szexuális bántalmazás. Elképzelhetik, hogy ez milyen pici csúcsa a hatalmas jéghegynek.
Magyarország ma nagyon-nagyon rossz hatásfokkal tudja megvédeni a gyermekeit a bántalmazástól. Viszont nagyon jó hatásfokkal lehet embereket kikészíteni gyermekbántalmazási vádakkal. Egy ismert történet szerint egy amerikai óvoda szülőközösségét például egy paranoid skizofréniában szenvedő anyuka olyan sikeresen hiszterizálta, hogy szinte mindenkinek sikerült a gyerekéből kinyaggatni valamilyen abúzusos vallomást, és hét év telt el, míg a teljesen megalapozatlan vádakat ejtették.
Sokan szakértenek ezen a területen elegendő szaktudás nélkül, a szakértők jelentős része könnyen manipulálható és rég megcáfolt hiedelmek rabja. A meggyanúsított ártatlan pedig akkor sem moshatja le magáról a legundorítóbb bűn gyanúját, ha megússza, hogy ártatlanul elítéljék, mert akkor is bízvást gondolhatja róla bárki, hogy a bűnt úszta meg. Hisz az is életszerű lehetőség ilyen nehezen bizonyítható deliktum esetében.
És akkor itt állunk mi, az egymást cáfoló szakértőknél is szakértetlenebb és manipulálhatóbb laikusok, nagyon heves és jogos indulatokra készen, hisz a gyermekbántalmazás is, a rágalmazással tönkretett élet is ilyeneket vált ki a jóérzésű emberekből, és nem tudjuk, hogy a heves érzelmeink kire áradjanak így, és kire úgy. A bűnös is nézhet ki nagyon ártatlannak. A rágalmazó is nézhet ki nagyon őszinte, kétségbeesett szülőnek. Pláne ha nem is rágalmaz, csak téved.
Iszonyú nehéz próba ez: a legjogosabb indulatok készenlétében is megőrizni kétségeinket, nem vélni tudni, mit nem tudunk, nem engedni, hogy antipátiáink és szimpátiáink elsodorjanak. A társadalom-lélektani valószínűség szerint ezt a próbát kevesen állják ki. Aki mégis megtartja magát a bizonytalanság kínjában, nem elmarasztaló vagy felmentő ítéletet követel, hanem olyan körültekintő, alapos eljárást, amely a magyar bűnüldözésre és igazságszolgáltatásra nem jellemző, s szilárd bírói ellenálló képességet a közhangulat laikus közítéleteivel szemben.
És ahelyett, hogy a gyerekbántalmazás érzékelésére hivatott, és ma penetránsan működő jelzőrendszer fejlesztésére figyelnének, a hatalom emberei azt találták ki, hogy az elévülést, amely most az áldozat 23 éves koráig (egy nyolcéves esetében például 15 évig) tart, eltörlik, mint a háborús, az emberiség elleni és az életfogytiglannal fenyegetett bűncselekmények esetében. Ez nem kerül se pénzbe, se fáradságba, viszont meg lehet keseríteni az emberi kor legvégső határáig bárki életét. Ettől kezdve bármely ősz polgártárs megzsarolható: ha akarjuk, ezentúl senki nem lesz biztos benne, hogy tisztességben őszültél-e meg.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Népszabadság
