Csak most értettem meg a nagy kombinátor rejtélyes hasonlatait. Nagy igazság és tanulság rejtezik benne.

A példabeszéd úgy szól, hogy a bankok úgy viselkednek adózás ügyben, mint a denevér, ha a madarakat adóztatják, akkor ő egér, amikor a rágcsálókat adóztatják akkor ő madár.

Tehát ezek szerint a madarakat azért adóztatják, mert repülni akarnak, nem lehet csak úgy felelőtlenül közteherviselés nélkül, repdesni, szárnyalni.

Az egereket meg azért adóztatják, hogy ingyen nem lehet csak úgy rágódni, rágcsálni, meg ha rendesen adózik, a hitélete is biztosítva lesz és élhet, mint a templom egere.

Nézzük meg a denevér kétlakiságát. Az egyértelmű, hogy adóznia neki is kell, vagy így vagy úgy. Mivel nem madár, nem nézhetik madárnak, bár megtollasodhat. Egérnek sem tekinthető, hisz nem vállal sorsközösséget a templom egerével. Neki testre szabottan kell adóznia, mint denevér, de ez sem egyszerű, mivel az európai, így a hazai denevérek rovarevők, így felettébb hasznosak, ráadásul védettek is. (most nem foglalkozva az ázsiai gyümölcsevőkkel és a dél-amerikai vérszívókkal). Talán nem okoz képzavart, itt olyan adóztatás lenne ésszerű, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, úgy sokáig nem megy, hogy a kecske nem kap káposztát, de minden nap megfejik.

Minden állaton végig mentem, de az adóztató személyére és viselkedésére nem terjedt ki a hasonlat. Pedig az is tanulságos lenne és adódik is a kérdés, hogy az adóztató milyen stabil, kiszámítható mérce, érvek alapján, hányszor, meddig, milyen mértékben és kikre vetik ki az alapjában jogos és indokolt, az állam működtetéséhez elengedhetetlen adókat.

Kalocsai Imre