Pedig négy évig olyan jól működött. A magánnyugdíjak elrablását el lehetett nevezni a nyugdíjak megvédésének, és a nép bevette. Az adóforintjainkat eltőzsdéző állam elhíresztelhette a nyugdíjalapokról, hogy eltőzsdézik a pénzt, és a nép bevette. A gazdagokat gyarapító és a szegényeket megsarcoló egykulcsos személyi jövedelemadót el lehetett nevezni igazságos közteherviselésnek, és a nép bevette. A „tandíj” szót föl lehetett váltani „önköltséges képzéssel”, és a nép elhitte, hogy nincs tandíj. A „megszorítás” szót száműzni lehetett a magyar nyelvből, miközben a második Orbán kormány hatalomra kerülése óta (a teljesség igénye nélkül):
– 25 százalékról 27 százalékra emelték az áfát,
– 30 százalékról 37 százalékra emelték az egyszerűsített vállalkozási adót,
– kötelezővé tették a kamarai tagságot, 5000 forintos éves díjjal,
– emelték az illetékeket,
– emelték a szeszesitalok, a dohányáruk és az üzemanyagok jövedéki adóját,
– emelték a környezetvédelmi termékdíjat,
– emelték az egészségügyi hozzájárulást,
– emelték a magánszemélyek kommunális adóját,
– megadóztatták a cafetériát,
– bevezették a baleseti adót,
– bevezették a csekkadót, és kisvártatva a duplájára emelték,
– bevezették a betéti kamatok utáni abszurd egészségügyi hozzájárulást,
– bevezették a chipsadót,
– az önkormányzatokra tolva a felelősséget bevezették az ingatlanadót,
– csökkentették a táppénzt,
– négynaposról tíznaposra emelték a legrövidebb autópálya-matricát és emelték az árát,
– csökkentették vagy megvonták a rokkantak ellátását,
– csökkentették a közmunkások nettó fizetését,
– 270 napról 90 napra csökkentették a munkanélküli segély időtartamát,
– 28 ezer forintról 22 ezer forintra csökkentették a szociális segély összegét,
– csökkentették a mozgássérültek közlekedési hozzájárulását,
– megszüntették az asztmás gyerekek emelt összegű családi pótlékát.
A legújabb szómágia azonban csődöt mondott. Az internetadó elleni hatalmas tüntetés láttán az az ötletük támadt, hogy eltüntetik az „internetadó” szót, és előrántanak helyette valami mást: nem történt semmi különös, csak a távközlési adót terjesztették ki egy kicsit. Azt hitték, hogy szavaiknak még mindig akkora ereje van, hogy az emberek inkább nekik fognak hinni, mint a szemüknek. Azt hitték, ha az „internetadó” szót eltüntetik a magyar nyelvből, és belökik helyette a kicsit hosszabb, de azért még jól kommunikálható „távközlési adó kiterjesztését”, akkor a nép elbizonytalanodik, és nem tudja, mi ellen tüntessen. De ezt már senki nem vette be, a magyar nyelv újabb átértelmezési kísérletét harsány kacaj fogadta. Ebben valószínűleg annak is szerepe lehetett, hogy nem volt idő sem arra, hogy a főnök hirtelen ötletét kellőképpen előkészítsék, sem arra, hogy a papagájkommandót betanítsák. Ezért aztán megroppant a Fidesz kommunikációs gépezete, és mindenki összevissza beszélt. Miközben a nemzetgazdasági miniszter már a „távközlési adó kiterjesztését” tolta a képünkbe, addig a rezsihős Németh Szilárd az ATV-ben még mindig az internetadót védte kivont karddal.
De már mindegy is, megtört a varázs. A mágusnak ettől kezdve nem lesz akkora hatalma rajtunk, és egyre több lesz a Mario.
Andor Mihály
