A csepeli önkormányzati választás után, mivel listás képviselői mandátumot nyertem, meghívót kaptam az eskütételre. Helyszín: a Munkásotthon!

A szövegben ott található, hogy az eskü előtt ökomenikus istentiszteletet tartanak a Béke téri templomban. Gondolkodtam, hogy el kéne menni!

Azonnal kételyek merültek fel bennem. Na, nem azért, mert materialista világnézetem, hogyan kapcsolható az istentisztelethez, hanem azért, hogy vajon mennyire őszinte ez az esemény? Kispál atyát szeretem! Ő nem lehetett akadálya a részvételnek.

Gondolatainak nagy része, az emberi tartása, őszinte hite az igazában, puritán viselkedése és sok évtizedes ittléte valamint régi ismeretségünk számomra megfellebbezhetetlen módon hiteles emberré tette. A baj azokkal van, akik úgy vélik, hogy kizárólag abban mások a többitől (de főleg az elődöktől) hogy más formában művelik a dolgaikat. Holott éppen arról van szó, hogy más tartalommal kéne végezni a tetteinket. Ezt pedig az ökomenikus istentisztelet magában nem hozza.

A cselekedetekben kéne ennek megjelennie!

A hatalmat szolgálatként kell felfogni és akkor látszik, hogy mekkora teher! Az ilyen vezető tudja, hogy nem csak a fizika törvényszerűsége, a hatás, ellenhatás elve. Ez, az emberi kapcsolatokat is nagymértékben befolyásolja. És ha valaki állandó harcban áll és cselekedeteivel gyakran megbánt másokat, többségében hasonló reakciókat kap vissza, amitől frusztrált lesz, és bezárkózottá válik. Nem tud megbékélni, mert mindenhol ellenséget lát. Állandó lázban ég, és gonoszság, ellenségesség terheli a lelkét. Mert mindenki azt kapja, amit másnak kíván!

Tehát boldognak, kiegyensúlyozottnak, sikeresnek lenni nem a sors rendelése, hanem emberi választás kérdése. Ez a választás állt most az új összetételű csepeli képviselő-testület előtt.

Úgy néz ki, hogy megint a rossz utat választottuk! Pedig választhattuk volna a jót is!

Csak ahhoz az indulatokat zabolázni, a gondolatokat megrágni, és a prioritásokat felállítani kellett volna. Aki perspektívában gondolkodik, annak tudnia kell, hogy csak a hosszú távú gondolkodásra épített folyamatok gyümölcsözőek. A rövid távú elhamarkodott gondolatok erős szavakká válnak! A nem megfontolt szavak tettekké terebélyesednek. A tettek szokássá csontosodhatnak, amik kihatnak a jellemre, ami a sorsot alakítja! Most ebben a folyamatban eléggé rossz helyen állunk!

Pedig az ökomenikus istentiszteletnek az lehetett volna a jellegzetessége, hogy tanultunk az előzőek butaságából és megpróbáljuk más módon, emberként, összehangolva együtt tenni a dolgainkat. Mert a vallás, (legyen bármilyen hit) és annak szakrális eseményei akkor éri el a legtöbbet, ha a résztvevőket, megértőbbé, érzékenyebbé, jobban szeretni tudóvá, teszi.

Nem vagyok azonban bizonyos, hogy mindenki ezért ment oda.

Félek, hogy a kezdeményezők csak a divat hullámaként zarándokolnak a templomba és felszínes formaságként látják ezt az eseményt is. Úgy vélik, hogy így válik szét a hívő és a nem hívő egymástól. Pedig ez nagy tévedés!

„A hit az, ami emberré teszi az embert!” A kiegyensúlyozott ember hisz szüleiben, gyerekében, társában, barátjában, célokban, eszmékben, programokban, és a végtelenségig lehetne sorolni az állomásokat. Az istenhívő ezeken felül még az emberfelettiben is! Senkinek sincs joga hát pálcát törni, vagy ítéletet mondani a másik, az emberiséget jobbítani akaró gondolatainak, hitének helyessége felett. Azért, mert ez a gyűlölet csimborasszója.

Tehát, az ökomenikus Istentiszteletnek az emberről kellett volna szólnia. Én meg úgy látom, a győzelem rendezvényeinek sorába illesztett formalitást csináltak belőle. Mint ahogy később igazolódott is.

A Munkásotthonban, - és egy héttel később az irredentizmus hazánkra vetülő gonosz árnyékának tövében- szavakban dörögtek az ökomenikus mise első sorában ülő szájából a gonosz, ellenséges gondolatok.

Pedig meg kéne békülni már! Kívül és belül egyaránt!

Forrás: Horváth Gyula blogja