A csapdába esett vezetés kitörési pontokat keres, amivel még több időt nyerhetne. Kétségbeesetten kapkod, de nem kifelé, hanem befelé irányítja magát az őrvénybe. Vazallusait (Fidesz frakció tagjait) mindjárt az alakuló ülésen tanácsnoki kinevezések adományozásával „pofátlan” összegekkel (havi félmillióhoz közeli) jutalmazza. (Ez két, sőt egyes esetekben háromszorosa a mindennap bejáró dolgozók bérének.)
A csepeli új önkormányzati vezető megkezdte szokásos ténykedését. Miután megszavaztatta jövedelmét és juttatásait kirúgta azokat, akik ennek lehetőségét számára előkészítették.
A jegyzőnek (aljegyzőnek) - a Fidesz által megváltoztatott törvényekből következően - már nem a képviselő-testület a munkáltatója, hanem a polgármester. Ebből adódóan akkor rúghatja ki, amikor csak akarja.
Ezzel élt az új csepeli „kisherceg” is, amikor zokszó nélkül lapátra tette az aljegyzőt!
Bennünk feszül a kérdés: vajon miért is tette, amikor ez egyik leglojálisabb, legtöbb munkát végző kulcsemberről van szó?
Valós válaszok híján,tegyünk hát kísérletet arra, hogyan lehet érthető szavakra fordítani azt a testbeszédet, amit a csepeli pávatánc valójában jelenthet?
Összetett válasz kanyarítható akkor, amikor a lehetőségek és feltételek között portyázunk!
Az első vélekedés összhangban lehet az írás eleji felvetésekkel. A csepeli Fidesz győzelem igen sokba került az önkormányzatnak. Ezt a pénzt most be kell kasszírozni! A külső források (a kormányzattól szerezhető kisegítések a nemzetközi korrupciós vádak miatt) elapadtak, ezért a belső kiadáscsökkentés maradt az egyetlen út. Ezek az összegek a költségvetésből kiolvashatóan, megközelítik az ötvenmilliót, az azon kívüli átláthatatlan megjelenések meg a százmilliós nagyságrendet is.
A híresztelésekkel szemben, nincsenek tartalékok. A kassza üres! Kiseperték a spájzot, sőt, még ígéretekkel is megspékelték a jövőt. Azok a túlóra pénzek, jutalmazások, amik a kampány-finanszírozásra mentek a vagyonkezelőnél, meg a szakorvosi rendelőnél most hiányoznak. Az információk szerint erre az aljegyző a maga határozottságával még annak idején félreérthetetlen egyértelműséggel felhívta a figyelmet és, előrelátóan rámutatott a döntések várható jogi következményeire. Különösen a vagyonkezelő vonatkozásában (ahol jelentős a logisztikai és személyi kiadás növekmény) lehetett határozott. Ezért (a rendelkezésre álló információink alapján) van az, hogy éppen onnan jöttek a leváltására, elzavarására irányuló ösztönzések (a „király” Németh és a „herceg” Borbély) irányába.
„Nehogy keresztbetegyen már az aljegyző a megoldásnak”: inkább menjen - vélekednek!
Valószínűleg félnek, nehogy kibeszélje azokat a nem éppen hibátlan módszereket, amik a panelfelújítások pénzeinek sajátos kezelését, a kampányrendezvények finanszírozását (benne sörsátorral, Szent Imre térrel stb.) jelenthették. A Kossuth Lajos utcai tízemeletes házak kampányidőszakban gyanúsan felgyorsult munkálatainak ugyanis nem voltak meg a törvényi feltételei. Hiányoztak döntések, hiányoznak források. De el kellett kezdeni a munkálatokat, hogy kivehessék belőle a szent Imre téri kampányberuházás négyszázmillióját! Ebből rengeteg vita volt a polgármesterjelölt, a vagyonkezelő, a lakók képviselői és a kivitelező között. Ennek dokumentumai mindháromnál megtalálhatók. A vita odáig feszült, hogy a kölcsönös zsarolások jegyében a kivitelező (pénz utalások elmaradása miatt) többször is levonulással és a munka félbehagyásával fenyegette a vezetést. Ezt ígéretekkel, újabb összegek kilátásba helyezésével védték ki, a kutyaszorítóba kerültek.
Most meg mindenki benyújtja a számlát! A kassza meg - mint tudjuk - üres!
Szükségessé vált, bűnbakot keresni az ígéretek betartásának elmaradására.
Nagy trófeát kellett beáldozni: ez lehetett az aljegyző.
Pénz azonban továbbra sincs! A probléma viszont megmaradt, csak elódázták a botrány robbanását, hogy időt nyerjenek. Bizonyára nagyobb trófeák feláldozására is felkészültek. Akár a jegyző akár a pénzügyi vezető beáldozása is lehet még az időhúzás (a felelősség áthárításának) eszköze.
Az anyagi teljesítések elmaradása egy rendszerben (Magyar Bálint szerint: egy maffiaszerűen működő rendszerben) óriási bűn! Kettős szorításban van tehát a vezetés! Egyrészt az általa helyzetbe hozott vállalkozások, másrészt a lehetőségeiket jócskán túllépő hivatali és intézményi vezetők szorításában. Az előbbiek az ígéretek betartását, az utóbbiak annak elutasítását szorgalmazzák. A harc könnyen élet-halál küzdelemmé válhat. A vállalkozások élete (fizetőképessége) ugyanis egy oldalról a vezetői ígéretek be nem tartása miatt; másoldalról, a hivatali emberek egzisztenciája pedig, a jogszabályok laza kezelése miatt felvethető – büntetőjogi felelősség miatt kerülhet végveszélybe.
Ez pedig feloldhatatlan ellentét!
A csapdába esett vezetés kitörési pontokat keres, amivel még több időt nyerhetne. Kétségbeesetten kapkod, de nem kifelé, hanem befelé irányítja magát az őrvénybe. Vazallusait (Fidesz frakció tagjait) mindjárt az alakuló ülésen tanácsnoki kinevezések adományozásával „pofátlan” összegekkel (havi félmillióhoz közeli) jutalmazza. (Ez két, sőt egyes esetekben háromszorosa a mindennap bejáró dolgozók bérének.)
Ezek után azonban itt már minőségileg más helyzet állt elő attól, ami korábban volt! Nem a Fidesz és a hozzá hű emberei állnak szemben a baloldallal, hanem a tisztességtelenség, áll szemben a tisztességességgel. Ebben a küzdelemben a hatalmat gyakorló, szűk látókörű vezetés az aljegyzőből, és munkatársaiból áldozat helyett, mártírt alkotott!
Az meg veszélyes lehet!
HORVÁTH GYULA
Forrás: a szerző weboldala
