Aki „hivatalos személyt a működésével kapcsolatban (…) ígért előnnyel befolyásolni törekszik”, bűncselekményt követ el, miként az is, aki elfogadja azt. A Btk. tényállása világos: lefizetlek, te meg nekem kedvezően döntesz. Mégis csak látszólag könnyű dolog leleplezni a korrupciót, hiszen arra leginkább a pénz átadásának pillanatában van esély.

Erről Keller László, a Medgyessy-kormány egykori közpénzügyi államtitkára sokat tudna mesélni.

De Budai Gyula, a Fidesz volt elszámoltatási biztosa is. Sokra egyikük sem ment, amikor az előző kormányok viselt dolgainak igyekezett utánajárni, ami az „elmúltnyócévre” is igaz. Az utóbbi néhány esztendőben viszont alaposan átalakultak a módszerek. Nincs tetten érhető „én” meg „te”, s a nokiás dobozok felett is eljárt az idő. Ma már a politika és a gazdaság tökéletes egybefonódásáról beszélhetünk, és nem sokra menne, aki egy magányos döntéshozót próbálna megvesztegetni.

Esélye annak van, aki a brancshoz tartozik, hiszen a rendszer lényegévé vált a korrupció. Ami továbbra is alapvetően a pénzről szól, de másként. Sokszor úgy tűnik, hogy a kormány eleve a csókosaira szabott jogi környezetet teremt – így látszólag minden rendben van –, akik ezért hálával tartoznak. Vagyis: amit a versenyt korlátozó törvényeken, manipulált közbeszerzési eljárásokon nyernek, abból illik visszacsorgatni a pártkasszába, netán politikusok zsebébe.

Ezt az unortodox korrupciót érje tetten valaki az ortodox Btk. alapján! (nol.hu)