Csepel 1945. január 9-én – négy hónappal a II. világháború európai befejezése előtt ‑ korszakhatárhoz érkezett.

Ma, Csepel felszabadulásának 70. évfordulóján is érvényesek Imre Erzsébetnek a Czirfusz János, Szőke Rozália, Jusztusz Gábor és Bárány Tibor főszerkesztésével működött Csepel újság volt munkatársának, Csepel díszpolgárának tíz évvel ezelőtti gondolatai. A hetvenedik évforduló alkalmából olvasóink figyelmébe ajánljuk Imre Erzsébet 2005-ös januári publicisztikáját: 

A lelkünk mélyén  örömre várunk, sikerekben reménykedünk 

 „Új esztendő, vígságszerző…” Valamikor ismeretlen eleink mondogatták, talán dalolták is a téli estéken: „Új esztendő, vígságszerző / Most kezd újulni, / Újulása víg örömet / Szokott hirdetni…” Nem tudom, hogy a népköltészet megőrzötte vers alkotói, továbbadói mennyire voltak derűlátók, manapság valahogy a jó hírek lassabban terjednek, de a lelkünk mélyén mégiscsak az örömre várunk, sikerekben reménykedünk. Hiszen annyi mindent átvészelt már különösen az idősebb nemzedék.

Január kilencedikén van hatvan éve annak, hogy a csepeliek számára véget értek a második világháború harci cselekményei. Eltakarodtak a hitleri német csapatok, így a szövetségesek nem bombázták többé a községet. Nem is nagyon volt már mit, hiszen sok otthon romokban vert, a gyárak is elpusztítva, kirabolva, üszkös falaikkal, tető nélkül némán vádolták az emberiség legkegyetlenebb háborújának kirobbantóit.

Az emberek pedig éhezve, fázva, de reménykedve újjáépítették a műhelyeket, az otthonokat, a kiégett templomot, megindult a munka a gyárakban, izzott az acél a kemencékben, egyre modernebb gépek ezrei hirdették világszerte a csepeli mérnökök és munkások szaktudását. 

Aztán kiderült, hogy a közösség ereje, szorgalma kevés a további boldoguláshoz, mert bekövetkezett a rendszerváltás, elnémultak a nagy üzemcsarnokok, csepeliek ezrei váltak munkanélkülivé. De a gyárban most is van élet, egy-egy műhelyben folytatódik a hírneves termékek készítése, és kisebb cégek százai működnek a „kerítésen” belül.

Csepel talpra állt, köszönet illet meg mindenkit, aki az elmúlt hatvan esztendő során nem csüggedt el, hanem erejét, tudását latba vetve megtette, amit kellett a közös sors szorításában. Reméljük, a két Duna ölelésében élőknek is javára válik, hogy immár több mint fél éve Magyarország tagja az Európai Uniónak.

Ma azért munkálkodnak az emberek, hogy megalapozzák a holnapi sikereket, annak lehetőségét, hogy az ifjabb nemzedék a magasabb követelményeknek megfelelve, jólétben éljen majd. Az esztendő elején Tóth Árpád szavaival kívánjuk: „Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap, / Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap…” 

Imre Erzsébet

Forrás: Csepel újság 2005. január