Újsághír: a Belváros nagyra becsült lakója, minden kormányok legjobbikának legfőbb tanácsadója hetvenezer forintért vásárolt vodkát kedvenc éttermében, öt darab húszezressel fizetett, és nem kért vissza egy fillért sem.

A hír kapitális tartalma nem abban áll, hogy a nemzet legfőbb tanácsadója hetvenezer forintért vesz vodkát egy drága étteremben, és harmincezer forint borravalót ad, hanem ahogyan ez történt. Az informátor szerint, amikor a legfőbb tanácsadó hanyagul átnyújtotta az öt darab húszezrest a pincérnek, azt mondta neki: – Tartsa meg! – Miután „a felszolgáló nem tudta értelmezni a felszólítást, próbálta volna visszaadni a 30 ezer forintot, de a tanácsadó azt nem fogadta el, hanem emelt hangon megismételte: – Mondom, hogy az aprót tegye el!”

Ebben idáig semmi különös nincs; a mi kormányzati tanácsadóink közismerten tudnak élni, Csekonics gróf nem szórta oda olyan fokú hanyagsággal az aprót kártyanyereség után a kaszinói személyzetnek, ahogyan azt a mi elitünk szokta. Hanem ezúttal más történt. A pincér visszaszólt. Azt mondta a tanácsadónak, hogy „elég nagy az arcod”. Mire a tanácsadó nem válaszolt, hanem a borravalót otthagyva a pulton elhagyta az éttermet.

Ez az, amit nem hiszünk el. Már azt se nagyon, hogy

akad pincér Magyarországon, aki a legfőbb kormányzati tanácsadónak, országos nagy arcnak, színésznők és közéleti asszonyok kedvencének, regionális panamások és gengszterek jó barátjának vissza mer szólni. Hogy nem hagyja magát megalázni, nem is a borravaló miatt, hanem mert aprónak nevezi a harmincezret, ami az ő nyugdíjas anyjának jobb esetben a havi kosztpénze, s hogy egyáltalán föl mer ötleni benne, hogy ki ez a faszi, aki így merészel viselkedni, pláne ezzel az ábrázattal, hiszen amúgy olyan első látásra, mint egy vándorcirkuszi alkalmazott előadás után.

Ennél aztán már csak az hihetetlenebb, hogy a nemzet legfőbb tanácsadója nem reagál. Itt ez a köcsög pincér, beszól, s ő szó nélkül távozik. Ne felejtsük el, hogy nem is olyan régen – bírósági irat van róla – többség támadt a tanácsadóra egy hajnalon: két idős ember kelt át előtte az úton, Lexus dzsipjével majdnem elütötte őket. Ha nincs a lélekjelenléténél, és a férfit nem üti le, az asszonyt pedig nem rúgja hasba, ki tudja, van-e ma tanácsadás a kormányban, van-e még egyáltalán magyar kormány. Hát ki ez a senki, hogy visszabeszél?

A tanácsadó is férfi, kötelezi őt, hogy egy egész kormány, egész parlament, sőt egy egész ország hever a lábai előtt, ennek megfelelően rúg és pofoz, halomra dőlnek a pincérek, törik a berendezés, másnap a vendéglőt bezárják, a tulajdonos Vizoviczki mellé kerül a vádlottak padjára, a pincérről pedig kiderül, hogy bevándorló. Dehogyis igaz a hír. Ellenben ha azt írják, hogy a nemzet legfőbb tanácsadója némi főpincéri könyörgésre pár hasba rúgás után eltekintett a rebellis felszolgáló további fenyítésétől, sőt, még csak el se vitette őt, az olvasó nagyokat bólogat, igen, ez feltehetőleg így történt.

Ha pedig szemtanúk még azt is állítják, hogy másnap a pincér a szabadnapján büszkeségtől fénylő tekintettel mesélte a szemközti presszóban, hogy harmincezer forint borravalót kapott a méltóságos kormányfőtanácsos úrtól, s hogy a méltóságos kormányfőtanácsos úr mennyire emberséges volt vele, távozás előtt még meg is paskolta az arcát, akkor már szemernyi kétségünk sem lehet a hír igazát illetően; megint minden a dolgok rendje szerint alakult.

MEGYESI GUSZTÁV

(Népszabadság)