Életének 89. évében elhunyt Bácsi József, Csepel díszpolgára.
A gyászhírt az önkormányzat hivatalos híroldala, a csepel.hu közölte.
A Csepel újság facebook-közössége és a csepeliek.blog.hu szerkesztősége megrendülten értesült Csepel kiemelkedő történelmi személyiségének haláláról. Az elhunyt családjának mély részvétünket fejezzük ki, osztozunk gyászukban.
BÁCSI JÓZSEF a Fejér megyei Mezőszilason született 1926-ban. Szülei cselédek voltak. A család 1926-ban Csepelre költözött. Apja a Weiss Manfréd Gyárban helyezkedett el.
Bácsi József a Weiss Manfréd Gyárba került ipari tanulónak. 1944-ben katonai behívót kapott, de nem vonult be, elrejtőzött. 1945 januárjában jelentkezett az újonnan alakuló demokratikus hadseregbe, a budapesti őrzászlóaljba osztották be. Wiener Neustadt térségében, majd Szombathelyen teljesített szolgálatot. 1945 augusztusában Esztergomban szerelt le. Még ebben a hónapban belépett a Magyar Kommunista Pártba, az MKP-ba.
Vasesztergályosként dolgozott a Csepeli Acélmű nemesacélüzemében. 1949-ben a gyárban aláírásgyűjtés folyt Rajk László és vádlott-társai ellen. Bácsi József az aláírást megtagadta, és kilépett a pártból. 1951-ben elvégezte a szaktanárképzőt, majd négy évig iparitanuló-iskolában tanított.
1956. október 26-án a nemesacélüzem munkástanácsának vezetőjévé, majd a Csepeli Acélmű munkástanácsának tagjává választották. Ezt követően a vezetőség a Csepel Vas- és Fémművek Ideiglenes Munkástanácsába delegálta. Itt a gyáron belüli ügyek intézését végezte. 1956. november 29-én a Csepel Vas- és Fémművek Központi Munkástanácsának elnökhelyettesévé választották. Tagja volt a Kádár-kormánnyal tárgyaló gyári küldöttségnek.
Miután 1957. január 8-án lemondott a Csepel Vas- és Fémművek Központi Munkástanácsa, 1957. január 12-én letartóztatták. 1958. február 7-én a Nagy Elek és társai-per másodrendű vádlottjaként tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1960 áprilisában részt vett a Váci Országos Börtön elítéltjeinek éhségsztájkjában. 1963. március 29-én amnesztiával szabadult. Fél évig rendőri felügyelet alatt állt. Segédmunkásként, esztergályosként, majd raktárosként dolgozott. A börtönévek alatt szerzett betegségei következtében 1981-ben leszázalékolták. Visszaemlékezése a "Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni" című kötetben jelent meg 1993-ban.
(Forrás: 1956.mti.hu)
