Hókarú Nauszikaa, renegát Kautsky, Orbán a sperma. Mindenki Simicska Lajosról, meg háborúról beszél, pedig elsőként az állandó jelzőről kellene megemlékezni, amit a volt legbelsőbb barát és harcostárs a miniszterelnökre aggatott. Arról a jelzőről, amely immár örökre befészkeli magát a közönség agyába, bárhol áll is ki a nyilvánosság elé a kormányfő, aki ott fenn, a pulpituson ugyancsak képtelen lesz pillanatra is kitörölni az agyából a kétséget, nem azt gondolják-e éppen róla azok, akikhez beszél. Ez az epitheton ornans „belülről” jött, ezért ezerszer ragacsosabb, mint bárki más jelzője. Akkor is az, ha az elszabadult indulat szülte. Most pedig olyan közetikai roncsolásba kezd, hogy Sólyom László 2006-os „morális országválsága” semmiség.

És akkor: Simicska Lajos. „Nem azért bontottunk le egy diktatúrát, hogy felépítsünk helyette egy másikat.” Most már biztosak lehetünk benne, hogy ez a mondat valóban elhangzott tavaly áprilisban, a kétharmados Fidesz-győzelem után. Ez az a mondat, amely azóta kavarog Pest-Budán, s jellemezni hivatott az ős-Fidesz maradékában a szakadást. A törést a monoliton, amely elszakította egymástól a kormányfőt és hajdani "legokosabb, legbensőbb barátját", akinek a párt a gazdasági fundamentumát köszönheti, s akit saját körei kezdtek leoligarcházni, csak mert az új mamelukok, akikre Orbán átépítette hatalmát, nagyobbat akartak harapni maguknak.

Lehet beszélni az egypárti maffiaállam önfelfalásáról, de a lényeg talán mégis az, hogy akadt egy ős-fideszes, aki demokratának meri nevezni magát, és aki diktatúra-építéssel vádolja egykori elvtársát. Ettől még Simicska nem lesz a demokrácia felkentje, nem teszi zárójelbe korábbi módszereit, de a különbséget nem rögzíteni: vakság. És én semmiképpen nem becsülném le Simicska maradék idealizmusát, s annak feltámadását sem tudnám be egyszerűen gazdasági érdeksérelemnek. Marokra szorította ő is az ellenfeleit, de talán kinyírásukra nem törekedett, aminek a lehetőségét most magára nézvést nem tartja lehetetlennek. Orbán lineárisan gondolkodik, mindent akar, minden mást kiirtana. Simicska rendszerben gondolkodik, tudja, egyik nap veszteni lehet, sőt talán kell, hogy másnap nyerhessen. Amihez valaki más is kell.

Talán. Mert Simicska kitörése után csak annyi vált látványossá: az egykorvolt Fidesznek befellegzett. Mindenki lepergett már a kormányfő mellől, aki kicsit is megőrzött magában a rendszerváltó / diktatúradöntő etikából. Amint a kormányfőből elfogyott a politikai morál, úgy kezdett eluralkodni körötte egy új generáció, amelynek már csak szerzésvágya van, s amelyre illik Simicska jelzője. Aki pedig nem ilyen, az a hatalom közelében nem létezhetik.

És akkor a kormányfő majd újra kiáll a közönség elé. De: Alfonzó Ványadt bácsija után sem lehetett már ugyanúgy Ványa bácsit játszani.

Friss Róbert

(Népszava)