- Apú-ú-ú! Már a múltkor sem értettem, mér’ nem lehet azt mondani, hogy szegény?
- Mert az olyan sértő, megbélyegző.
- Akkor aki ezt kitalálta, olyan mint a róka?
- Ezt légyszí magyarázd meg.
- Amikor a nyuszika találkozott a rókával, így üdvözölte:
           - Szia ravaszdi.
           - Te engem ne nevezz ravaszdinak!
          - Akkor, szia vöröske!
         - Te engem ne vöröskézz le!
          - Le is rókázhatlak.
- Ez nem olyan vicces.
- És ez az átnevezés visszamenőlegesen is hatályos?
- Természetesen. A szegénységet valahogy el kell tüntetni.
- Akkor ezután úgy mondjuk, hogy rászorult embert az ág is húzza? Rászorult, mint a templom egere? Rászorult papnak rászorult az eklézsiája? Mit kezdünk az eddigi alkotások címeivel: Rászorult gazdagok, Rászorult legények. A Koncz Zsuzsa dalát is így adják elő: Sajnálom rászorultat, a következőt, miattad fogom büntetni őt . . .

Kalocsai Imre