Tegnap megígértük, ma teljesítjük. Most nem ragadjuk ki a szövegkörnyezetből tegnapi idézetünket, sőt egy fotót is mellékelünk. Így talán igen gyorsan kiderül, hogy kiről és főként miről szól a kép és a képtelen történet. Szabad a gazda? A gazda elszabadult:

Nem focicikket írunk, csak egy kicsit. A múlt héten tartotta tisztújító közgyűlését a labdarúgó-szövetség, egyhangú döntéssel ismét Csányi Sándor lett az elnök, aki által az elmúlt öt évben ugyancsak egyhangúlag fejlődött dinamikusan a magyar futball; ám nem ez az érdekes. Hanem hogy az elnök, miután név szerint megköszönte az előző elnökség két búcsúzó tagjának, Vizi E. Szilveszter agykutatónak és Kovács Árpád állami költségvetési ellenőrnek a munkát, a harmadik távozó tagot, Tarsoly Csabát meg sem említette. Hogyan van ez? Tudomásunk szerint Tarsoly Csaba nem követett el semmilyen bűnt a dinamikusan fejlődő magyar futball ellen; ha csalt vagy lopott volna a magyar futballvilágban, akkor

az erre különösen érzékeny Csányi Sándor azonnal a közvéleményhez és a hatóságokhoz fordul.

S egyáltalán: attól, hogy valaki előzetesben ül, mert galaktikus méretekben csapta be a világegyetem kis- és nagybefektetőit, még kiváló munkát végezhetett a futballszövetségben az agykutató és a költségvetési ellenőr között ülve. Igaz, sara azért volt neki is. A felcsúti Puskás intézet igazgatója például a Facebookon hozta nyilvánosságra, hogy az üzletember egy ízben olyan négybetűs szavakat használt vele szemben, hogy azok hallatán még Simicska Lajos is elpirulna. Mi több, „valaki meséli, hogy odaült a győri stadion hangosbemondó mikrofonjához, és elkezdte szidni a partjelzőt, aki szerinte nem intette a lest”.

De hogyan áll a futballvezető Tarsolyhoz Csányi Sándor, úgy is, mint örökös úriember. Retusálunk, retusálunk? – kérdezhetnénk tőle, holott a kérdést a közgyűlés küldötteinek kellene címezni: – Hát nincs egyetlen ember se maguk között, aki szólna, hogy elnök úr, volt még egy ember az elnökségben, aki ott ült maga mellett az üléseken, vagy ha gazemberkedett ott is, korruptkodott, azaz méltatlan volt a honi futballvezetők nemes jelleméhez, akkor miért nem korábban tetszett szólni.

Jó, tudjuk, hogy bármely sportági közgyűlés hasonló habitusú emberek fóruma: pénzért, állásért mindenre hajlandók, főképp a bólogatásra. Láttuk nemrég a birkózók tisztújítását, a küldöttek pár százmilliós állami támogatásért képesek voltak a nem elsősorban az éles eszéről elhíresült rezsiügyi kormánybiztost megválasztani elnöknek. Azt az egykori birkózót, akinek a saját bevallása szerint az volt a legnagyobb szakági eredménye, hogy egyetlen porc se tört el a fülében. Ezzel tán még majd a nemzet sportolója is lehet.

Mindezt csak azért hoztuk szóba, mert az lehet, hogy a sport jellemet erősít, de akkor nem szabadna küldöttgyűléseket tartani és elnökségeket működtetni. Így vagy úgy, a futballelnök által mindenesetre igen frappáns üzenetet kapott minden körön kívüli potentát: baj esetén nemcsak hogy senki nem fog megvédeni titeket, de még ki is lesztek törölve a nagy hajóskönyvből, akárha meg se születtetek volna.

Tarsoly helyére végül egyhangúlag Garancsi István került, aki egy olcsó gázt busás haszonnal továbbadó, offshore érdekeltségű, zavaros működésű cég egyik tulajdonosa. Futballszempontból legfeljebb annyi a különbség köztük, hogy míg előbbi már kispados, utóbbi majd csak később lesz.

Megyesi Gusztáv

Forrás: Népszabadság