Nem sietnek az önkormányzati vezetők tájékoztatni a csepelieket a legutóbbi képviselő-testületi ülésen történtekről. A szégyenüket nehéz megemészteni! Leírni, tudósítani róla  még nehezebb. A szégyent, írom, mert ami az április 16-i rendkívüli ülésen történt, az maga a szégyen. Nem az ellenzéké és nem a csepelieké. A csepeli önkormányzati fideszes többségé, Borbély Lénárd polgármesteré (képünkön) és Morovik Attila alpolgármesteré. Ők azok, akik városvezetőként, képviselő-mameluk bábként saját magukra sütötték a szégyen billogját, ami most már már rajtuk is marad. Beégett a bőrükbe. Bizonyára ez is az oka a tájékoztatás elmaradásának.

Mint ismeretes, a képviselő-testület kormánypárti többségének támogatásával folyik az önkormányzati óvodák erőltetett centralizálása. Az óvodák többsége, az érintett szülők jelentős része nem ért egyet az összevonással. Több mint 600 aláírást gyűjtöttek össze, tüntettek, érveltek, szenvedélyesen, de

korrektül vitatkoztak a képviselő-testületi üléseken. Semmi sem számított. A vezetés ugyanis már jóval korábban döntött. Nélkülük. Amit azonban utoljára csináltak a testületi ülésen, az, véleményem szerint, a szemétség csúcsa.

Most nem arra gondolok, hogy a fideszes urak végighazudják az egész folyamatot, tárgyalásnak, egyeztetésnek nevezett l'art pour l'art (lár pur lár) színjátékot játszanak az óvodapedagógusokkal, a szülőkkel, ami persze önmagában is felháborító és elítélendő, hanem arra, hogy előre lepacsizták maguk között a rendkívüli gyorsasággal összehívott testületi ülést.

Kellett az újabb tanácskozás, mert az összevonással kapcsolatos korábbi döntésük szabálytalan volt, (még a döntést sem tudták szabályszerűen előkészíteni), a titokban kiszemelt vezető pedig nem vállalta a feladatot, de nem tudták kikerülni a határozatok visszavonására tett ellenzéki javaslatot sem, amit az előző napi tüntetés csak megerősített.

A fideszes képviselők féltek  a vitától, a szülők egyre összehangoltabb fellépésétől 

Ezért vélelmezem, hogy felkészítették - bár nem lehetett könnyű -  a témáért felelős, a vitákban ügyefogyott Morovik Attila alpolgármestert: a napirend előterjesztése után azonnal nyomja meg az ügyrendi gombot, s várható okafogyottságra hivatkozással kezdeményezzen ügyrendi szavazást az ellenzéki előterjesztésről.

Morovik úr teljesítette feladatát. Ügyrendi javaslatról pedig vita nélkül, azonnal szavazni kell. Borbély úr el is rendelte a szavazást. A gombnyomogatásra szerződött frakció pedig csak ezt várta. Gyorsan megszavazta az alpolgármester javaslatát. Kész! Az ellenzéki javaslatról nem tárgyalnak, mert úgyis okafogyott lesz! Nincs vita, nincsenek hozzászólások, nem kell magyarázni a lehetetlent. A döntés utáni vihar, az ellenzék tiltakozása, a szülők felháborodása pedig már nem számított. Egy darabig mosolyogva hallgatták a felháborodott véleményeket, majd lezárták a spontán vitát és gyorsan megszavazták saját javaslatukat. Sietni kellett. Zsúfolt volt a polgármester programja. Koszorúzott.

Borbély úr és csapata már a látszatra sem ad. Megtehették volna, hogy napirendre veszik az ellenzék javaslatát, megvitatják, szót adnak mindenkinek, ellenzéknek, szülőknek. Elegánsabb, tisztességesebb lett volna. Nem. Nem érzékelték, nem először, hogy ezek a módszerek hova vezetnek, milyen mély elkeseredést, haragot, majd ellenállást fejtenek ki az érintettek körében. Talán nem is érdekli őket.

Mindent meg lehet érteni, mindent meg lehet magyarázni, netán még elfogadtatni is, de az emberek lenézését, lekezelését, semmibe vételét nem.

Az urak tehát alkalmatlanok egy kerület vezetésére. Az egész csapat, polgármestertől, képviselőig. Megérettek a bukásra.

V O X