Rendben, miniszterelnök úr, tartsuk napirenden a halálbüntetésről szóló vitát! Lássuk először, hogyan is öljön az állam!
Kényszerítsen orvosokat vagy más egészségügyben kiképzett szakembereket, hogy esküjükkel ellentétesen egy élet elvételében segédkezzenek? Vagy hagyjuk laikusokra, eltalálják-e a méregkoktéllal a delikvensek vénáját? Miután a kivégzésre használt gyógyszereket erre a célra már nem adják el a gyártók, kísérletezzen Magyarország is állatokon használt nyugtatószerekkel? Esetleg kövessük az amerikaiak példáját, és használjunk gázkamrát, villamosszéket? Vagy vannak az országban emberek, akik a rend pártján állva hajlandók embertársukat agyonlőni? Esetleg térjünk vissza az akasztáshoz, amelynek horrorját a Terror Házában videóról mesélik el minden látogatónak?
És, miniszterelnök úr, ki nézze végig az állami gyilkosságot?
Beengedjük az áldozatok hozzátartozóit a kivégzésre? Az elítélthez közel állókat? És ki kér bocsánatot, ha téved az igazságszolgáltatásunk? Nem oly lehetetlen: az elmúlt évtizedek legnagyobb emberáldozatát hozó fegyveres rablásában egy olyan embert ítéltek el, akinek semmi köze nem volt a mészárláshoz.
A halálbüntetésről szóló vita során nézzük majd meg a statisztikákat is! A 2013-as adatok alapján az Egyesült Államok azon területén, ahol van még halálbüntetés, 4,4 gyilkosság jutott 100 ezer főre, és 3,4 volt az emberölések száma ott, ahol „csak” életfogytiglan vár az el követőkre. Ebben az évben Magyarországon ez az arány 1,5 volt.
Miniszterelnök úr, várjuk végre az érveket. (nol.hu)
