Nem tudom, az amerikai Nebraskában mióta tartják napirenden a halálbüntetés kérdését, de az állam törvényhozása most megszavazta az eltörléséről szóló törvénytervezetet, amelyet országos meglepetésre a hagyományosan szigorú rendpárti konzervatív politikusok kezdeményeztek. Volt, aki emiatt a közbiztonság „fekete napjának" nevezte a szerdát. Talán ő is a halálsor semmi által nem bizonyított elrettentő erejében bízott. Esetleg jövendő üzletet sirat, Nebraska nemrég 54 ezer dollárért szerzett be méreginjekciókhoz való komponenseket, Indiából, mert ez sem könnyű, mióta az Európai Unió 2011-ben megtiltotta a "műtéti kómaállapotot előidéző nyugtatószerek kivégzési célú exportját". A politikusok álmát viszont nyugtalaníthatták azok a technikai gondok, amelyek tavaly több kivégzést megzavartak. De talán nyomósabb érv volt, hogy az adófizetők pénzének pazarlásaként tekintettek rá, s hogy kétségeik voltak, az államra lehet-e bízni a kivégzést.
Ha csak nem fejetlenül udvaron futkosó csirkékre, gebines hóhérokra ébredtek a honatyák, s ha már a magyar kormányfő is úgy látja jónak, hogy - erőszakosan tematizálva a közbeszédet - tartsuk napirenden a kérdést, hát beszélgessünk róla:
Már csak a szólásszabadság polgári jogának nevében is. Akkor is, ha céltalan fecsegés, mert amíg - nemcsak intézményesen, hanem szellemi értelemben is - európaiak vagyunk, a halálbüntetés újragondolhatatlan. De tényleg: alkalmas-e a közösség (a jogrendszer, a közerkölcs, a politikai etika), hogy Isten felhatalmazását tudva magáénak, élet és halál felett ítélkezzék? Bír-e olyan erős saját erkölccsel maga a közhatalom, hogy a lincselés tömegeufóriáját állami gyilkosságra váltsa? Egy diktatúra nyilván habozás nélkül igent mond rá. Sandán már csak azért is, mert ahol köztörvényest akasztanak, ott a politikai is csak kegyelemből kaphat golyót. A nyugati civilizáció ezzel szemben nem kevés kínlódás után arra jutott: nincs ilyen felhatalmazása. Arra, hogy a kivégzés nem a legsúlyosabb büntetési forma. Hanem gyilkosság.
Beszélgetni persze lehet róla. Orbán Viktor a kocsmának nézett Európával akar beszélgetni. Más nyelven, mint Európa beszél. A mi pechünkre állítólag magyarul.
Friss Róbert (Népszava)
