Eddigi illetményük akár harminc százalékát is elveszíthetik most azok a kormánytisztviselők, akiket a közigazgatási rendszer átszervezése miatt két esztendeje az önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz helyeztek át.
Akkor mindenkinek azt ígérték, hogy a közszolgálati életpályamodell bevezetéséig marad az eredeti fizetésük, ám legkésőbb júliusban több ezer embernek kell szembesülnie azzal, hogy kevesebb lesz a borítékban. Ezt azzal magyarázzák, hogy a járási hivatalokban hosszú ideje kétségkívül meglévő bérfeszültséget meg kell szüntetni.
A kialakult helyzet oka, hogy a köztisztviselők 2008 óta egyetlen fillér fizetésemelést sem kaptak, és ezért
azok a helyhatóságok, amelyek megengedhették maguknak, korábban saját zsebből tíz–harminc százalékkal eltérítették felfelé az illetményeket.
Ez nagyjából 2700 főt érintett, például okmányirodai dolgozókat, gyámügyeseket, szabálysértési ügyintézőket.
Sokan viszont olyan önkormányzatok alkalmazásában álltak, amelyek csak a bértábla szerinti fizetést adták, és azok sem keresnek többet, akiket azóta vettek fel a kormányhivatalokhoz.
Emiatt az illetményekben azonos beosztás esetén nem egészen tízezertől akár hatvan-nyolcvanezer forintig terjedő különbségek lehetnek.
Ezt a problémát akarta orvosolni a kormány, de a március elején elfogadott törvény még a köztársasági elnöknél is kicsapta a biztosítékot, s azt megfontolásra visszaküldte a parlamentnek. Az államfő elsősorban az érdekképviseletekkel való egyeztetés elmaradását kifogásolta. A kormány erre sietve összehívta a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumot, majd az előterjesztést a parlament kisebb módosításokkal ismét megszavazta.
Elfogadhatatlan a foglalkoztatás feltételeinek egyoldalú módosítása, hiszen az szerződésszegésnek tekinthető – állítja Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára. Korábban bíztak benne, hogy öt év után lesz végre bérfejlesztés, ami lehetőséget kínált volna a különbségek mérséklésére, ehhez képest derült égből jött a villámcsapás, mert nem a lemaradók illetményét emelik egy elfogadható szintre, hanem lefelé nivellálnak.
Az intézkedés hatalmas felháborodást váltott ki, hiszen az mindenkinek fáj: annak is, aki hét éve várja, hogy nőjön a fizetése, meg annak is, akitől elvesznek – hangsúlyozza a főtitkár. Ám csak annyit tudtak elérni – amivel maga sem elégedett –, hogy a törvénybe bekerült: személyi fejlesztési tervet kell kidolgozni azok számára, akiknek kevesebb lesz a fizetése.
Ez azt jelenti, hogy felmérik az illetménycsökkenés mértékét, annak hatását a létfenntartásra, s keresik az ellentételezés lehetőségét. Ilyen a rendkívüli teljesítményértékelés, amelynek eredményeként a bér felfelé eltéríthető, de megállapíthatnak munkaköri pótlékot is, illetve címeket adományozhatnak.
Kormányhivatali forrásaink úgy vélik, mindezek ellenére a 2700 ember fizetése kisebb-nagyobb mértékben biztosan csökken – amit a főtitkár is megerősített –, s tartanak tőle, hogy „pofára megy”, ki mennyit veszít.
Sokan különben még nem tudják, mire számíthatnak, mert a módosított munkaszerződést nem kapták meg. Jelezték ugyanakkor, hogy aki húsz százaléknál kevesebbet bukik, s úgy dönt, hogy elmegy, végkielégítésre sem számíthat, de különben sem állnak sorban a munkaerőpiacon igazgatási szakemberekért.
Így kényszerűen maradnak.
Különben két éve többen maguk döntöttek, hogy az önkormányzat helyett a kormányhivatalt választják, és most verik a fejüket a falba, mert úgy érzik, átverték őket.
Lencsés Károly
Forrás Népszabadság
