SÁRKÁNYFOG-VETEMÉNY

Lendvai Ildikó publicisztikája:

Vörösmarty írta le a magyar irodalom talán legkeserűbb verssorait: "Az emberfaj sárkányfog-vetemény./ Nincsen remény. Nincsen remény." Fáj olvasni, még ha nem is volt soha okom vagy hajlamom ennyire mélyre merülni a kétségbeesés bugyraiba. De azt látom, hogy sárkányfogakat lehet szánt szándékkal is elvetni. Hátha kinő belőlük a bennünk lakó sárkány, a gonoszabb  énünk, a sötét indulat.

Természetesen az új sárkányfog-plakátokon gondolkodom. Folyik a plakátháború. "Haditudósítói" még azonos oldalon belül is különbözőképpen értékelik. Kormányrészről az emberi erőforrás-miniszter - neki végül is reszortja volna az emberség - mentegetőzik, hogy a plakátok "nem ízlése szerint valók", de... Még a kancelláriaminiszter is sokértelműen fogalmaz: "legyenek elnézőek" - kéri az újságírókat. Kínos, na. De nem annyira, hogy szakítsanak az ötlettel. Mások viszont annál inkább szakítanak, mármint nagyon is konkrétan, plakátokat. Vannak szép számmal híveik és drukkereik, én is közéjük tartozom. Ám vannak barátaim, akik attól tartanak:

Orbán kottájából játszunk. "Bejött" neki a figyelemelterelő húzás, hiszen sokkal jobb, ha falragaszokat tépkedünk, mintha más, fontosabb dolgok ellen küzdenénk - érvelnek.

Értem őket, de nem adok nekik igazat. Mert persze, hogy fedőakciónak indult, de a fedő vaskosabbra és súlyosabbra sikeredett, mint maga az edény. A plakátokkal és az egész bevándorló-hisztériával nem a falakat, hanem a kormánytábor repedéseit akarták leragasztani, eltakarni. De az eredmény túlmutat önmagán. Ezek a plakátok nemcsak plakátok, nemcsak betűk is a kék papíron. (Érdekes, ezt azért nem merték narancssárgára festeni, az csak az öröm színe lehet, ami a rezsicsökkentésről szóló számlacsíkon ragyog.) Ezért a plakátháború sem csak plakátháború. A falakról ránk vigyorgó gonoszság nem csak a magyarul úgysem tudó menekülteket célozza meg, minket akar mérgezni, dühössé, keserűvé, agresszívvé tenni nem egyszerűen az idegenekkel, mindenkivel szemben. Azt sugallja: mindenki idegen. A szomszéd is, az ismerős is. Hiszen az is elveheti a munkahelyedet, nem igaz? És az is lehet, hogy más kultúrát, más erkölcsi törvényeket követ, másban hisz, másra szavaz. Védekezz! Vagy ha erősebb vagy, támadj! Rúgd le, űzd el, feszítsd meg! Ne engedd közel magadhoz, ne próbáld megérteni, úgyse sikerülhet. Ha most gyengeséget mutatunk, ha nem vagyunk elég férfiasak, végünk - szónokolja a miniszterelnök. Azt már korábban hallottuk tőle, hogy a sírás az asszonyok dolga, ők gyenge szívűek. Aki gyenge, az alábbvaló. Az élet harc. A mi harcunk, a ti harcotok, az én harcom. Mein Kampf - mondanám, de eszem ágában sincs arra célozni, hogy ez a kurzus náci volna. Dehogy az. Csak militáns, csak agresszív, csak a permanens és körkörös társadalmi háborúban érdekelt. Háborúban nincs irgalom, a hazaárulók - persze manapság csak virtuálisan - felkoncoltatnak. A konfliktus a hatalom életeleme, ha nem talál (de miért ne találna), akkor csinál. Ma a bevándorló az ellenfél, de volt már a hajléktalan és a bankár is. Bárki. Akárki. A szakirodalom higgadtan új műszavakat alkot: "konfliktusos demokrácia" van a konszenzusra törekvő helyett, istenem, ez is csak egy rendszer.

Ez az, aminek jelképe a plakát. Ezért lett ütközőpont. Ha a baloldal néha hajlamos is elfelejteni, a politika legalább annyira az érzelmek és szimbólumok világa, mint a számoké és tényeké, GDP-é és bérszínvonalé. Ezért nem szoktuk érteni, hogy akik mérhetően rosszul, rosszabbul élnek, miért nem elégelik meg. Pedig láttuk azt is, hogy nem mindig a legnagyobb objektív sérelem mozdít meg. Az internetadó pitiáner ötleténél voltak már durvábbak is, de az új teher alkalmas jelképévé lett a szabad tájékozódás és kapcsolatépítés, a szuverén élet korlátozásának.

A plakát az új internetadó A sárkányfog, amiből rossz dolgok nőnek ki, rossz mentalitás, amely arra vezet, hogy rossz arcunkat mutassuk mindenkinek. Nem a segítőkészet, a nyitottat, a várakozót, hanem azt, amelyre a félelem és a gyűlölet vésett torz ráncokat. Ezzel az arccal szoktunk ráordítani a gyerekre, félrelökni az öreget, belerúgni a kutyába, üvöltözni a boltban és a villamoson. Az egyik átfestett plakátra azt írták: "Gyűlölünk mindenkit" Jól értették. Mint ahogy jól érzik azt is, hogy a félelem ellen a humor a legjobb fegyver. Jött a nevetésre ingerlő, viccesre torzított szövegű plakátok áradata. A "Ha Magyarországra jössz, hétfőn gyere, mert vasárnap zárva vagyunk", meg a "Ha Magyarországra jössz, hozz festékszórót, mert mi már kifogytunk". A lefestett betűk szójátékai, a "ne vedd el a magyarok munkáját" helyett a " ne edd el a magyarok máját", és a többi kamaszos vidámság. Röhög az osztály. Röhög az ország, és ez jobb, mint vicsorogni. A migráció valódi problémái között is könnyebb eligazodni, ha nem törjük-zúzzuk össze előtte az emberség, a normális viselkedés iránytűit.

Ja! Majdnem elfelejtettem. A "sárkányfog-vetemény" eredetileg a görög mitológiában szerepel. Ott a vitéz argonautáknak sikerül a veteményből kinövő veszélyes termést lekaszálni. Nem maradt belőle semmi.

Lendvai Ildikó

Forrás: Népszava