Már attól féltünk, hogy kialudt a rezsiláng, hogy nincs többé, ki elkergesse az ablakunk alól a rezsiszörnyet, nincs, ki színt hozzon rezsifórummentes, szürke hétköznapjainkba, szóval az utolsó pillanatban pártunk és kormányunk képviseletében Németh Szilárd rezsibiztos és Kovács „eh” Zoltán kormányszóvivő kiálltak, és odatették magukat. Hogy pontosan miért vagy mi ellen, nem tudni, de aki ebben értelmet keres, amúgy is az Orbán előtti kor (O. e.) menthetetlen maradványa, még mindig nem bírja az újbeszélt.

Mert ha egyáltalán valaki ellen ismét meg kellett csörgetni a rezsikardot, akkor az csak saját igazságügyi miniszterük lehet, aki a Hvg.hu információi szerint azt írta Brüsszelbe, hogy az EU minden energiaárral kapcsolatos követelését elfogadjuk, hol kell aláírni. Ezt viszont most mi csak egy taktikai, az EU papírigényeit kielégítő, súlytalan, időhúzó lépésként próbáljuk beállítani. A rezsiszörny tehát természetesen a

média, amit Kovács Zoltán akkor tartana bölcsebbnek, ha hallgatna, ezt eddig is tudtuk. No meg persze az EU, amivel azért még lesz némi birkózás.

A rezsiharc részletgazdagságáról tanúskodik, hogy ennek fogásneméről a tájékoztatón hosszas sporttársi vitát folytatott a birkózószövetséget is vezető Németh Szilárd a Hvg.hu tudósítójával. Nem először elmondták azt is, hogy régen nálunk volt a legdrágább a gáz (valójában csak fizetésarányosan), most pedig nálunk a második legolcsóbb (valójában csak a tényleges árak szerint).

A Fidesz állításával szemben Brüsszel nem kér se lakossági áremelést, se azt, hogy bízzuk a piacra a díjakat. Az igaz, hogy a tagállamok nagy részében központilag határozzák meg a rezsit, és az is, hogy többségük ellen szintén indult EU-eljárás, de nem emiatt, és a többi államban éppenséggel a túl magas lakossági árakkal van az EU-nak baja. Igaz, Brüsszel se szívbajos. Azt terjeszti, hogy követelései nem hatnak a rezsiköltségekre, pedig dehogynem. Igaz, távolról se biztos, hogy felfelé, ez csak a Fidesz és a kattintás- és példányszámvadász sajtó téveszméje.

Az EU energiaszabályainak átvétele kissé talán elbizonytalanítaná a díjakat, de lehetőséget adna a szinten tartásra is. Sőt, ha magunkévá tennénk az EU liberális elveit (nem fogjuk), vagy érdemben támogatnánk az energiatakarékosságot (azt se fogjuk), további jelentős csökkenés is benne lenne a pakliban. Nehezen tagadható az is, hogy az EU gazdasági lobbik hangján szólal meg, még ha a közös szabályok betartását kéri csak számon.

Orbánék ebben a harcban a kiszámítható káosz jól bevált stratégiáját követik. Miközben évek óta szekálják a külföldi energiabefektetőket, azok úgy mennek, hogy maradnak, sőt, soha nem látott osztalékokat fizetnek, a lakossági ellátás hatalmas veszteségeit pedig az adófizetőkre lőcsölik, amit a Fidesz sikernek ad el. Lesz itt még rezsihakni, összeáll a rezsiőrség, Németh Szilárd pedig törvényt alkot majd arról, hogy az EU-szabályok átvételéről csak összefont ujjakkal szabad szavazni.

Marnitz István

Forrás: Népszabadság