AMI A CSEPELI HÍRMONDÓBÓL KIMARADT, AZT MI KÖZZÉTESSZÜK!
Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. Kerületi Önkormányzat Csepeli Hírmondó című lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó június 18-án megjelent 12. számából:
1) A cikk címe: „Folytatjuk a felújításokat”
Az írás „Beszélgetés Borbély Lénárd polgármesterrel…” A beszélgetés keretében Borbély úr érinti a Csepel Kapuja-projektet: „A fejlesztés már az új összetételű önkormányzat alatt, és a kormány támogatásával indult el 2010-ben.”
A tények ellentmondanak a polgármester állításának:
> a fejlesztés nem az „új összetételű önkormányzat alatt” indult, a projektben való részvételről még 2010. januárjában döntött az előző szocialista többségű képviselő-testület (36/2010./I.26./ Kt. sz. határozat, csepel.hu);
> 2010. március 23-án a testület négy határozattal (166.,167.,168.,169./2010./III.23/Kt. sz. határozatok); elfogadta az előzetes akciótervet, jóváhagyta az önkormányzati önerőt, 178.518.850.-Ft-ot, s a Csevak Zrt-t bízta meg a feladatok teljesítésével;
> a kidolgozott pályázati anyag 2010. május került leadásra;
> a Pro Régió 2010. augusztus 18-án elfogadta a pályázatot;
> a 2010. szeptember 23-i testület pedig jóváhagyta a II. fordulós pályázati anyag előkészítésével kapcsolatos tennivalókat (449/2010./IX.23./sz. Kt. határozat);
> a végeges akcióterv már az új, fideszes többségű képviselő-testületre „maradt”: 2011. február 11-én hagyta jóvá a testület;
> a pályázatról az EU végleges döntése 2011. augusztusában született meg, és a beruházás 2012. február 1-én indulhatott el, nem pedig 2010-ben! (csepel.hu)
Ennyit Borbély Lénárd polgármester úr mondatainak igazságáról, illetve a Csepeli Hírmondó szerkesztőségének munkájáról, az írás hitelességéről.
Borbély úr azt is állítja, hogy „a Szent Imre tér becsült költsége 360 milliót tett ki (sic!), a csepeli önkormányzatnak sikerült a teljes felújítást 260 millióból megvalósítani.”
Kérdéseink, amit a Csepeli Hírmondó újságírói nem tettek fel:
Mindig tudtuk, hogy az önkormányzat mostani vezetői a szocialista munkaverseny igazi hősei, mindig mindent túlteljesítenek, mindig mindenből milliókat megtakarítanak, mégis elgondolkodtató számunkra:
> hogyan lehetséges, hogy az EU-s pályázatból tervezett beruházás költségeiből meg lehetett 100 milliót (~ 28 %-ot) spórólni?;
> minden beruházási feladat megvalósult, mi az, ami esetleg nem teljesült a kivitelezés során?
> a tér egy része, az 56-os emlékmű körüli terület nem került felújításra, talán ez nem volt része a beruházásnak?;
> a felújítás során a kivitelező valóban a pályázatban megjelölt anyagokat használta fel?, stb., stb.
2) A cikk címe: Munkásotthon
A szerkesztőség állásfoglalását tartalmazó írás tökéletesen mutatja a redakció szervilizmusát, mégis van hozzá néhány megjegyzésünk, kérdésünk:
> „Nemrégiben írtuk már, …nemrégiben akadt olyan baloldali képviselő, akinek akkor sem kell a támogatás, ha adják.” Mi viszont, szemben a Csepeli Hírmondó szerkesztőségével, „nemrégiben” közöltük a képviselő ezzel kapcsolatos véleményét, amit a szerkesztőség azóta sem vesz figyelembe.
> „Megírtuk, hogy néhányan ma is azt gondolják: a Munkásotthon valamiféle hitbizomány, és csak úgy ’gazdaságos’ működtetni, ha a pénzügyei kuszák, átláthatatlanok:” Honnan tudják? Németh Szilárdtól vagy Borbély Lénárdtól? Ők netán ismerik a kultúrház pénzügyi helyzetét? Vagy kértek tájékoztatást a pénzügyekről az Alapítványtól, s abból derült ki a kuszaság, átláthatatlanság? Ha minderre igen a válasz, akkor tegyék közzé a megdönthetetlen bizonyítékokat. Kötelességük! Ha pedig nem, akkor csak hazugság, bizonyítékok nélküli vádaskodás az egész. És egy közpénzből fenntartott önkormányzati lap nem engedheti meg magának, hogy ilyen rágalmazásnak helyt adjon. Ugyanakkor mi is megkérdezhetjük: miért gondolják egyesek, hogy egy intézményt csak akkor lehet gazdaságosan működtetni, biztosítani az átlátszóságot, átláthatóságot, ha önkormányzati irányítás alatt működik? A gazdaságosság, az átláthatóság önkormányzati hitbizomány?
> „A csepeli munkások téglajegyeiből épült, nagy hírű intézmény így visszakerülhet Csepel lakosságának ellenőrzése alá. Ezzel a Munkásotthon működtetése és átvilágítása is hosszú távra lehetővé válik.” A szerkesztőségi írás szerzői nem ismerik a Munkásotthon történetét. A téma több hónapos helyi vitája után sem volt idejük utánanézni. Szégyen. Pedig mi is többször megírtuk: a Csepeli Munkásotthon fennállásának 95 éve alatt sohasem volt a „lakosság ellenőrzése” alatt, viszont működése, pénzügyi helyzete mindig nyilvános volt. „Átvilágítása” az alapítványokat ellenőrző szervek feladata, akik feladatukat rendszeresen elvégzik, s ez az alapítványi honlapon, a törvényeknek megfelelően, nyilvánosságra is kerül;
> a „számviteli maffia” emlegetése azt bizonyítja, hogy a szerzőnek halvány fogalma sincs az intézmény működéséről, illetve az alapítványok működését szabályzó törvényekről.
> „…senki sem látta ismerte a támogatások útját” mondatrészt olvasva jogosnak tűnnek kérdéseink. A szerzők 2010 előtt nem Csepelen éltek? A cikk megírására készülve, annyi idejük sem volt, hogy átnézzék a korábbi képviselő-testületi ülések dokumentumait, jegyzőkönyveit, s elolvassák a Munkásotthon beszámolóit a kapott támogatások felhasználásáról, vagy csak megnézzék az alapítvány honlapját?
> Kit, kiket kell érteni „…az önkinevezett tulajdonosok” alatt?
> Ezek az ismeretlen fránya, gaz tulajdonosok, „akik persze senkit nem kérdeztek meg, milyen konstrukcióban kellene üzemeltetni a Munkásotthont”. Akkor az a baj, hogy a Munkásotthon 25 éve alapítványi vagyonba került, vagy az, hogy a bíróság nem fogadta el Németh Szilárdnak az alapítványi jogok megszerzését célzó törvénytelen beadványát? Mi a baj az alapítványi, civil szervezeti működési formával? Mi a baj a magyar bíróságnál lévő alapítványi jogokkal? Netán az, hogy az alapítványi vagyont nem lehet eladni, privatizálni, míg az önkormányzatit igen? Vagy csak az a probléma, hogy négy év alatt sem teljesült Németh Szilárd vágya, hogy Csepelen minden intézmény, így a Csepeli Munkásotthon teljhatalmú ura legyen? Tessék már megkérdezni tőle, hogy csepeli regnálása alatt leült-e egyszer is nyílt, őszinte beszélgetésre a Munkásotthon vezetőivel, dolgozóival? Miért kellett és kell a sajtón keresztül üzengetni, kommunistázni, offshorozni, sértegetni, embereket, intézményeket, a korrekt, tisztességes párbeszéd, együttműködés helyett?;
> „…milyen alapon is volnának ők tulajdonosok, lázadoznak, ellenkeznek, hangulatot keltenek.” Kik? Az alapítványt létrehozó szervezetek már megszűntek, az alapítói jogok a bíróságnál vannak. Ők lázadoznak, ellenkeznek, hangulatot keltenek? Netán a kuratórium vezetőjére, tagjai gondoltak? Ők nem tulajdonosok, viszont kötelességük védeni az alapítványi vagyont. Nem az fáj, hogy az intézmény „nem állt be a sorba”? Miért kellene beállni? Németh Szilárd kedvéért?
> „Ahogyan a mozi, a színház is az emberekért van, a Munkásotthon léte és értelme a csepeliek szolgálata.” Igaz! A Csepeli Munkásotthonban volt mozi is, s az 1994 előtti fideszes polgármesterrel kötött megállapodás szerint színház is van. Befogadó színház. A jelenlegi önkormányzati vezetés azonban négy éve egy fillért sem ad a jogelőde által aláírt befogadó színházi megállapodás sikeres megvalósításához, miközben elismeri, hogy „a Munkásotthon léte és értelme a csepeliek szolgálata.” Igen, a csepeliek szolgálatára, de nem Németh Szilárd, vagy Borbély Lénárd kiszolgálására!
A Csepeli Hírmondó szerkesztőségének írása tehát, finoman szólva is egyoldalú, nem veszi figyelembe a másik fél véleményét, talán nem is érdekli. A szerzők, e cikkel is tovább ássák a felek közötti árkot, s ez a szerkesztőség felelőssége is.
3) A cikk címe: Szülői fórum az óvodai átalakulásról
Kérdéseink, melyekre a cikkben nem kaptunk választ:
> Miért nem lett időben nyilvánosságra hozva a szülői fórummal kapcsolatos meghívó?
> A szerző, MN, miért hallgatja el, hogy Borbély úr némi önkritikát is gyakorolt a fórumon, amikor elismerte, hogy „az önkormányzat a döntéshozatal során hibát követett el”? A hiba „természetesen” csak a tájékoztatással kapcsolatos, amely egyébként végigkísérte az egész óvodacentralizálási folyamatot.
> A fórum nem tisztázta az óvodák összevonásának szakmai szükségességét, a hatékonyság javulásának mikéntjét, illetve a pedagógiai munka fejlődésével összefüggő konkrét feltételeket. Borbély úr ehelyett csak annyit mondott: „az elmúlt évtizedekben nem fejlődött a XXI. század elvárásainak megfelelő szintre a csepeli óvodahálózat.” Miért nem? Talán az óvodák a felelősök? Netán az önkormányzat? Vagy az óvodák széttagoltsága volt a gátja a fejlődésnek? Biztos, hogy a centralizáció megindítja a fejlődést?
Kimaradt témák, események:
> A 2014. május 13-án kirobbant „botrány”-t, a csepeli közterület-felügyeleten kifüggesztett, „Ne bírságold meg” felirattal ellátott dokumentum, immár országos visszhangot kiváltott ügyét, elhallgatja a csepeliek tájékoztatására létrehozott Csepeli Hírmondó. Miért?;
> A Magyar Narancs 2013. június 13-i számában több oldalas, tényfeltáró írás jelent meg „A Csepel-Szentlőrinc tengely” címmel, amelyben a Csepeli Városgazda Zrt. vezérigazgatójának vélhetően szabálytalan ügyleteiről is részletesen olvashattunk. Az önkormányzat vezetése, a Csepeli Hírmondó nem reagált az MSZP Csepeli Szervezetének ezzel kapcsolatos nyílt levelére, amelyben az MSZP-sek követelik a gazdasági társaság összes vezetőjének menesztését, amelyet a testületi ülések egyikén a fideszes többség leszavazott. A vezérigazgató úr ügyeit tárgyalta a Népszabadság tavalyi, május 28-i, „Százmilliós zavaros fejlesztés” című cikke is, amelyet azóta is elhallgat az önkormányzat vezetése és a Csepeli Hírmondó is. Miért?
> 2013. július 29-én, a csepelujsag.blog.hu, a lakosság tájékoztatása érdekében javasolta, hogy az önkormányzat vezetése tegye közzé a Csepelen működő Nemzeti Dohányboltok címlistáját, továbbá, hogy a trafikpályázaton nyertesek hány önkormányzati helyiséget „kaptak”, milyen feltételekkel. Javaslatunkra, azóta sem érkezett válasz.
> Október 22-én Németh Szilárd átadta hivatalát Borbély Lénárdnak, az átadás-átvételi
dokumentumok azóta sem lettek nyilvánosságra hozva.
> November elején elbocsátották a Polgármesteri Hivatal aljegyzőjét és öt munkatársát. Az elbocsátások okairól és körülményeiről azóta sincs semmilyen tájékoztatás.
> Borbély Lénárd Csepel polgármestere az M0-os körgyűrű fizetőssé tételének bejelentése, december 11. óta nem nyilatkozott álláspontjáról, arról, hogyan akarja a csepeliek érdekeit ebben a kérdésben képviselni.
> Január 25-én ittas vezetésen érték a Ferencvárosban, Borbély Lénárdot, Csepel polgármesterét. Az ügyről immár 149 napja nem kaptak hiteles tájékoztatást a csepeliek, azóta sem tudják lezárult-e már az eljárás, vannak-e következményei a polgármesteri feladat ellátásával kapcsolatosan.
Június:
- A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából az Ismerős Arcok tartott koncertet a Sétáló utcában.
- Határozati javaslatot nyújtott be a parlamentnek az élelmiszerpazarlás visszaszorításáról Szabó Szabolcs, Csepel országgyűlési képviselője
5-6. Szúnyoggyérítés volt Csepelen.
- A Kölcsey Ferenc Általános Iskola tanulói megtekintették a Pesti Vigadót.
Mentőautó ütközött személyautóval Csepelen A Szent Imre tér – Kossuth Lajos utca kereszteződésében. Két könnyű sérült volt.
- Fórumot szervezett a Demokratikus Koalíció Csepeli Szervezete a Csepeli Munkásotthonban. A fórum vendége Vadai Ágnes, a DK alelnöke, országgyűlési képviselője volt.
- Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas költő, író, drámaíró volt a vendége a KultúrFaló estnek, a La Guna Étteremben.
A Magyar Olimpiai Bizottság egyhangúlag támogatta, hogy Budapest megpályázza a 2024-es olimpiai rendezést. A tervek szerint Csepelen lenne az olimpia központja.
- Családi fitnesz napot rendezett a Csepeli Városgazda Zrt. a Rákóczi Kertben.
- Sastin Marianna, a Csepel Birkózó Club versenyzője aranyérmet szerzett a bakui Európa Játékokon.
- Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének emléknapja alkalmából koszorzás volt a Nagy Imre Általános Művelődési Központ falán elhelyezett emléktáblánál.
