Ha meglátunk egy, sőt, sok éhezés vagy háború elől menekülő családot, nyugodtan segítünk rajtuk. Van rá jó példa Szegeden, Debrecenben és Budapesten is, hogy az emberek nem azt várják, hogy mire utasítják őket.

Gondolkodás nélkül mozdulnak. Reményt akarnak adni azoknak, akik sokszor kis gyerekkel a karjukon, hátukon nekiindultak a világnak. Nem (csak) az van tehát, amit a kormány mond – zavard haza őket! –, ennél szerencsére sokkal bonyolultabb a helyzet.

Mindenki láthatja a

jó példákat. Adunk enni azoknak, akikről a kormány azt mondja: elveszik a magyarok munkáját. Viszünk nekik gyógyszert is, senki ne érezze úgy magát, hogy „állatok” közé érkezett, akik lerugdossák a személyvonatról. Ilyenek is vannak, tény. Ha a kormány tagjai vagy az ötgyermekes kormányfő heteken át nem tud kipréselni magából egy, a részvét hangján indított mondatot sem, az legyen ennek a társaságnak a baja.

Meglesz a böjtje amúgy ennek a politikának: még nekünk is mondhatják pattogós egyszerűséggel, ha bajba jutunk, hogy húzzunk haza oda, ahonnan voltunk szívesek elmenekülni. Azt, hogy az orbáni politika gyűlölethangjai meggyökeresedjenek, értelemmel és érzelmekkel kell megakadályozni. Szerencsére vannak még jóérzésű emberek mifelénk. Nem mindenki gondolja úgy, hogy a bevándorlókat akár már

a szaguk miatt is vissza kell fordítani. Kétségtelen, kevés fürdő akadt az útjukba, míg idáig elvergődtek.

Mégsem olyan ez az ország, nem olyan érzéketlen, miként azt Orbánék szeretnék. Sokakban fellángol az együttérzés, s teszik maguktól azt, amit a kormánynak is tennie kellene: életmentő javakkal és okos érvekkel előállni a konfliktuszónában. Most sem számíthatunk azonban arra, hogy a külföldről hozzánk érkezőkkel kapcsolatban perspektivikusabb ötleteik támadjanak, mint egy pénzes bulinak sem rossz drótkerítés. Érzelemteli, emberi reakciókat nem lehet egy érzéketlen kormánytól várni.

Ezek velünk kapcsolatban is azt szeretik, ha parázson toporgunk. Egy menekült – hiszen nem tud szavazni rájuk – az orbáni képletben duplanulla. Mit számít, ha tényleg menekül, diplomája van és gyerekek állják körül? Döbbenetes volt látni a Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr blog ellenkampányában azt az óriásplakátot, amelyben Máté evangéliumát idézték: „Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam és ti befogadtatok.”

Ezt így, ennyire brutálisan bele lehetett nyomni a nyilvánosság előtt a könyörületességről papoló, a valóságban a könyörületességet messzire elkerülő Orbán-rendszer arcába. Ezt látva minden olyan hír, amely arról szól, hogy szerte az országban egyre többen mennek a pályaudvarokra, parkokba, ahol csak lehet segíteni, egyben meg is nyugtathat bennünket. Sok embert nem tud megtéveszteni a rosszindulat kommunikációja. Töretlen maradhat a hit, hogy az ország sokkal tisztességesebb, mint Orbán Viktor politikai vállalata.

RAB LÁSZLÓ

Forrás: Népszabadság