A Kétfarkú Kutya Párt a plakátok után most a nemzeti konzultációban is versenyre kelt a kormánnyal. Szerintem ők nyertek. Ironikus kérdőívük a magyar „new deal”-t, a hivatalos propaganda új irányát még kitalálóinál is jobban foglalja össze.
Az első kérdésük: „Ön kit utál legjobban? 1. Azokat, akik bármiben különböznek tőlem. 2. Azokat, akik ugyanolyanok, mint én. 3. Mindenkit.” Akinek puskára volna szüksége: kétség nem fér hozzá, hogy a harmadik válaszra lehetne kormányzati jelest kapni. Remélem, nem kell további segítség ahhoz, hogy jól feleljen a „megélhetési hajléktalanok” rémtetteire vagy a halálbüntetést ellenző „megélhetési zsidókra és cigányokra”, „megélhetési melegekre” vonatkozó kérdésekre.
Az utálatkampány nem most kezdődött. A menekült-probléma csak kézenfekvő alkalmat adott a felturbózására. De a dráma ez esetben hiába valódi, a megfelelő indulatok kiváltásához kellett a gyalázatos politikai ripacskodás is.
Mórahalom fideszes polgármestere összehívta a gazdákat egy jóízű menekült-átkozásra, de valahogy nem volt elegendő a részben nyilván jogos panasz. A megyei rendőrkapitányság sem értette, mi a dolga, mert csupán nyolc kárbejelentésről, vetés-letaposásról tudott beszámolni. Szerencsére a fórum vendége, a mezőgazdasági államtitkár megmentette a helyzetet. Először felfestette a sertéspestis sötét perspektíváját, majd eszébe juthatott, hogy a muzulmán menekültek nem sok szalonnát és kolbászt hurcolhatnak magukkal. De nehéz helyzetekben mutatkozik meg igazán a politikai tehetség. Kivágta a rezet: hogyha sertéspestist nem, akkor foltosszárnyú muslicát azért hozhatnak magukkal. Ám a muslicát a közönség egy felhergelt hölgytagja nem találhatta elég rettenetes vadállatnak, ezért újabb zoológiai istencsapására mutatott rá: a menekültek az erdőben járván megzavarhatják az őzek párosodását. Jesszus! Hát nincs elég bajunk a magyar emberek népességfogyásával, most még a magyar őzekre is lesújt a nemzeti fátum.
Nem csoda, hogy a sajtóhírek szerint „újra jó a hangulat” abban az informális vezérkarban, amelynek heti üléseire Orbánon kívül Lázár, Rogán, Habony, Kósa, olykor Szijjártó és Kubatov nyer bebocsáttatást. Úgy számolnak, Finkelstein segítségével a menekült-ügyből 2017-ig is elélhetnek, ez minden mást takar. A Facebook-humor nem véletlenül szülte meg az újabb plakáttervet: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el Mr. Finkelstein munkáját!”
A háború több utálat-fronton zajlik. Akik eddig az acsarkodás mesterei voltak, most igazi feketeövesként szállnak ringbe. Bayer Zsolt a Pride kapcsán egyik vitapartnerét „a homo sapiens és az ecsetféreg közti hiányzó láncszemnek” minősíti, és azt ajánlja neki, „szégyenérzet nélkül hódoljon régi szenvedélyének és hágjon disznót”. Árnyalt és aprólékos érvelés, csak azért nem ragad magával a stiláris szárnyalás, mert ahogy a foltosszárnyú muslicáról, úgy az ecsetféregről sem tudom, micsoda. Idegenszívűek lehetnek, annyi biztos.
Az már viszont nemcsak cinikus politika, hanem tömeges lélekmérgezés, ami hétköznapi, normális emberekkel történik. Megbiztatják őket a kíméletlenségre mindenkivel szemben, akik felett pillanatnyi hatalmuk van. Láthattuk a tévében a nyugdíjas hölgyet, aki kitágult orrcimpával hajnaltól estig menekültekre vadászik a bokorban.
Természetesen a fejétől bűzlik a hal. És ez a hal már évek óta büdösödik. Horváth Sándornét például a sajtó szerint két esztendőn át fenyegették börtönnel és gyerekei állami gondozásba vételével. Horváthné szegény, tehát utálható. 2013 telén három kisiskolás gyerekével lehullott gallyakat szedtek a faluszéli legelőn, mert kifogytak a tűzifából. Nem tudták, hogy ez lopás. De miután az arra járó rendőrök elfogták, pórázon vezették, három napig fogva tartották, az ügyészség vádirata felvilágosította, hogy kiskorú veszélyeztetését is elkövette, mert „lopni” vitte őket. Pénzbüntetést és két év felfüggesztett börtönt akartak ráróni. Sem az első, sem a másodfokú bíróság nem volt hajlandó erre, sőt a másodfok teljesen felmentette, de az állam nem engedhette, hogy ilyen veszedelmes bűnöző kicsússzon a markából. Az ügyészség újra és újra konokul fellebbezett. Közben a család két évig rettegett, jönnek-e a gyámhatóságtól a gyerekekért, ahogy ügyész és rendőr fenyegette őket. A bíróság szerint a család nagyon szegény, de a gyerekek jólneveltek, szeretik és gondozzák őket, a nyomorúságos kis ház tiszta. Azt is megállapították: az édesanya akkor veszélyeztette volna a „kiskorúakat”, ha egyedül hagyja őket otthon. Veszélyeztetés inkább az volt, hogy a rendőrök egyedül, felnőtt kísérő nélkül küldték haza a síró és rémült gyerekeket, akik – ahogy anyjuk sem - nem akartak „lopni”. No de hát szegények, nyomorultak nyugodtan lehet utálni, meghurcolni őket. A mi államunk a példát egyszerre statuálja és mutatja. A gallyak értéke 1500 forint volt. Az állam által fizetett perköltség tízszer, hússzor annyi.
De semmi sem drága, ha a nemzetnek szánt erkölcsi útmutatásról van szó! Hiszen lehet, hogy ön még nem utál eleget és eléggé. Pedig a Kétfarkú Kutya Párt utolsó, rávezető kérdése így szól: „Tudta Ön, hogy a gyűlölet gyógyítja a rákot és az AIDS-et?”
Lendvai Ildikó
Forrás: Népszava
