Ma reggel hét órára rendkívüli képviselő-testületi ülést hívott össze Borbély Lénárd polgármester. A csepel.hu-ra, tegnap délelőtt 10 óra 39 perckor feltett meghívó szerint, a téma ismét a Csepeli Munkásotthon Alapítvány alapítói jogának megszerzése.

Mint ismeretes, Németh Szilárd, a Fidesz Csepelen egyéni képviselőként megbukott listás országgyűlési képviselője által beterjesztett Lex Munkásotthon törvénymódosítást a parlamenti fideszesek július 6-án elfogadták. Borbély úr most már gyorsan dűlőre akarja vinni a dolgot, nehogy újabb tüntetések, fáklyás felvonulások zavarják meg nyári nyugalmát. Javaslata szerint a testület az alapítói jogok gyakorlójának a Csepeli Városkép Kft-t jelölje ki, amelynek

igazgatója, Vida István írásban nyilatkozott, hogy a kijelölést elfogadja, „a szükséges nyilatkozatot határidőben” megteszi. A többit a testület bízza rá Borbély úrra, majd ő mindent elrendez. Határidőre!

A javaslatban szó van még valamiféle „szavazás”- ról is, amelyet az önkormányzat kezdeményezett, s amely szerint a „a csepeli lakosok a voksukat már egyértelműen letették”.

Természetesen mellettük.  

Borbély úr rendkívül gyorsan elkészített, vagy csak fiókból elővett, és a néhány óra alatt, rendkívüli sürgősséggel összehívott rendkívüli képviselő-testületi ülésen, rendkívüli sebességgel megszavazandó előterjesztéséhez van néhány megjegyzésem és kérdésem:

1) Mint már korábban többször is megírtam, a Csepeli Munkásotthon nem volt „csepeli köztulajdon” – ban. Ezért az a mondatrész, hogy „ismét csepeli köztulajdonba kerülhet” nem igaz, szakértő barátaim szerint a Borbély úr jog- és tárgyismeretének teljes hányára utal. Lehet, hogy párttársai éppen ezért szeretik?

2) Az önkormányzat által kezdeményezett „szavazás”- t melyik független közvélemény-kutató intézet bonyolította le, mikor és milyen időtartamban. Ki fizette a költségeit? Mikor döntött a csepeli képviselő-testület ezekben a kérdésekben? Amennyiben az önkormányzat dolgozói végezték a „szavazás” lebonyolítását, kérem nyilvánosságra hozni a „szavazás”-ról készült írásos jelentést, a „szavazás” végeredményéről készült, hitelesített jegyzőkönyvet.

3) Miért kellett a javaslatból kiolvasható, a csepelieknek feltett egyetlen kérdésben hazugságot állítani, hiszen a Csepeli Munkásotthon nem volt „csepeli köztulajdonba, az önkormányzat kezelésébe”? Borbély úr ezzel tulajdonképpen teljes egészében hiteltelenné tette a „szavazás” tisztaságát, minden érintett fél általi elfogadását. Sokak szerint a jogilag, szakmailag amúgy sem reprezentatív, eleve a fideszes önkormányzati vezetés politikai szándékának visszaigazolását célzó „szavazás” az emberek becsapása volt.

4) Az elmúlt évtizedek egyik keserű tapasztalata, hogy a „köztulajdon” – ba kerülés sohasem adott „garanciát” valaminek a „fellendítésére”. Az elmúlt öt év három példája: a magánnyugdíj pénztárak vagyonának köztulajdonba vétele, majd elherdálása, vagy a köztulajdonban lévő földvagyon megindult kezelői jogának tervezett magánkézbe juttatása, illetve a Magyar Nemzeti Bank milliárdjainak alapítványokba való „átmentése”. Nem kellene tehát az embereket félrevezetni. Egyébként meg a Csepeli Munkásotthon Alapítvány létrehozásakor bevitt vagyon nem csak ellenőrizhető módon megvan, de jelentősen gyarapodott is. Lehet, hogy ezért is kell az önkormányzatnak? 

V O X