Konok Péter írása:
Végigolvasva ezt a "pedagógus etikai kódexet", az első reakcióm a hányinger. Nem átvitt értelemben; vannak olyan szövegek, lehet úgy szavakat egymásba fűzni, hogy az fizikai rosszullétet okoz. Ez pont olyan szöveg (szaporodnak mostanság az ilyen szövegek).
De azután előbújik belőlem az ideológiák történetével foglalkozó történész. Leírtam, elmondtam már párszor, hogy nem egy öröm nekem, akinek a szakterülete jórészt diktatórikus korszakokra esik, úgy éreznem: afféle terepmunkán vagyok. Személyes, mindennapi kontaktusban állok az önkényuralommal. Szóval, visszatérve az etikai kódexhez, azon töprengtem, hogyan tudnám datálni. Milyen alternatív évszám, milyen szellemi forrásvidék passzol leginkább ehhez a textushoz?
Elsőként persze Gömbös Gyula ugrik be, az ő magyarosra paprikázott Mussolini-féle erőlevese. Ez az egész Nemzeti Pedagógus Kar (és áttételesen az egész Nemzeti Együttműködés Rendszere) leginkább az olasz fasizmusból táplálkozik, nem is annyira ideológiájában (a NER-nek nincs igazi ideológiája, csak valami kerete, amibe államlenyúlási, társadalomszervezési, korrupciós, urambátyámi, vallási, nevelési, népesedési, migrációs stb. stb. mátrixait illeszti - a NER igazi posztmodern, utilitarista fasizmus valódi ideálok nélkül), mint inkább gyakorlatában. Meg persze annak leágazásaihoz, Franco falangizmusához, Salazar Estado Novójához, Perón popfasizmusához. De ez a szöveg valójában túlzás lett volna Gömbösnek; akkor még valamelyest működtek a "fékek és ellensúlyok", a bethlenista komprádor burzsoázia finnyássága, a pesti kabaré röhögése, a nemzetközi piac, vagy éppen az antiszemita, de megdöbbentően sziporkázó ősbölény, Szabó Dezső dübörgő, harsogó, maró undora.
Rákosira gondol az ember: az a paranoiás bizalmatlanság, ahogy a szöveg a pedagógusokat (és rajtuk keresztül a szülőket és a gyerekeket, végső soron az egész társadalmat) kezeli, ez a rigid távolságtartás, a mindenbe beleavatkozás, a dölyfös, pedellusi felügyelet - remekül passzol a sztálinizmushoz. De mégis, a sztálinizmusból valahogy hiányzott ez az átfogó, sistergő embergyűlölet, az új ember öntőformájába kényszerítettek ilyen szintű megvetése, ami ebből a "kódexből" árad. Ott létezett valamiféle (alapvetően, de nem teljesen hazug, bár teljesen manipulatív) étosz, aminek rettenetes következményei voltak, de mégis árnyalta a korszak minden hasonló szövegét.
Ez a kódex, teljes szellemi fegyverzetével (rozsdás, de éppen ettől veszélyes bárdjaival, hosszú késeivel, ormótlan, olajtól iszamós géppisztolyaival) ízig-vérig nyilas szöveg. Nincs ezen mit szépíteni: az alárendelődés, a szolgalelkűség, a képmutatás, a gonoszság és az ostobaság ilyen szintű, mérhetetlen arroganciával előadott tirádái a Nyilaskeresztes Párt házmestereknek szánt propagandaanyagaiban, majd a hatalomátvétel után a nyilasok kormányzati mocskában születtek csak.
Nem hiszem, hogy ez tudatos lenne. E verbális rémálom szerzői vélhetőleg nem tekintik magukat szálasistának. Sőt, fel lennének háborodva, ha annak neveznék őket.
Mindez azonban a szövegen nem változtat. Mindez nem menti fel az elkövetőit.
Erre nincs szerintem semmiféle mentség.
Forrás: Facebook
