Szeptember 2-án találkoztam egy kedves ismerősömmel. Az időpontot csak azért írom le ismét és a jövőben is ezt teszem, hogy az utánam koslatóknak emberbaráti szeretetből megkönnyítsem a dolgát.

Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem,beszélgettünk. Vagyis inkábba csak az ismerősöm beszélt, és áradt belőle a panasz, mint a Dunából a víz árvíz idején.

Az Akácfa utcai lakótelepen lakik a családjával mint rajta kívül sokan mások. Ez nem is lenne baj. Még az sem akkora tragédia, hogy ezen a napon még mindig tombolt a hőség. Csak nehezen viselhető.

A dög melegben, ha az ember a panelban némi légmozgást akar előidézni, hát akkor ki kell nyitnia az ablakot. Na, itt kezdődnek a bajok. A nyitott ablakon át a levegővel együtt, ami önmagában sem okoz a melegben felüdülést, de legalább mozog, a lakótelepet övező parkolókból a huzattal együtt a, pollenszemcsék milliói rohamozzák meg az ott lakók érzékszerveit. Ennek következtében „a keményen dolgozó kisemberek”orrát száját úgy teríti be az orr és száj váladéka , mint télen Moszkvát a hó! Ehhez hozzájárul még némi könnyezés is, ami

persze csak emeli e különös élvezet színvonalát.

A lakótelep körüli parkoló az közterület, tehát a csepeli önkormányzat tulajdona. Az elmúlt hónapokban viszont arra kaszás ember egyetlen egyszer sem járt. De még közterület-felügyelő sem, hogy a tulajdonost jól feljelentse és megbírságolja, hogy ugyan tegyen már eleget abbéli kötelezettségének,  „ megvédjük a keményen dolgozó kisembereket” - ahogy ezt mostanság mondani szokás azokban a berkekben ahova én nem vagyok bejáratos.

Elmentem a helyszínre, hogy meggyőződjek az elmondottak valóság tartalmáról ( én így szoktam, csak akkor írók le vagy mondok valamit, ha klappolnak a dolgok ).Klappoltak! „Gyönyörű” zöld terület csak az a zavaró benne, hogy amit lát az ember, az nem ápolt gyep, hanem néhol térdig érő gaz!

Ezután tovább mentem a dolgomra és egyszer csak rám mosolygott a szerencse. A penny market előtt összetalálkoztam Bercsik Károly képviselő úrral Ha már így hozta a sors a kölcsönös üdvözlés után elmondtam neki a fentiekben leírt problémát, megmutattam a helyszínen készített fényképeket. Ígérete tett arra, hogy a probléma orvoslása érdekében minden tőle telhetőt megtesz. Mielőtt elköszöntem volna tőle, arról is tájékoztattam, hogy az általam tapasztaltakat meg fogom írni. Ezt így tartottam korrektnek.

Remélem a képviselő úr sikeresen tud intézkedni az ügyben, az ott lakók legnagyobb örömére! A téma csendes levezetéseként azért azt meg kell említenem, hogy a jelenlegi kormánypárthoz tartozó  önkormányzati képviselők közül azon nagyon kevesek közé tartozik, akivel a kerületben tapasztalt problémákról, gyűlölködés nélkül, korrekt módon véleményt lehet cserélni. S ráadásul képviselőként szemmel láthatóan és kézzel foghatóan intézkedik és tesz is problémák megoldása érdekében.

Nagyon bízom benne, hogy ez a néhány mondat nem nehezíti meg az életét a jövőben!Mert tudják kedves olvasóim, nem csak a rosszat, az ocsmány dolgokat kell megírni és kipellengérezni, hanem a jót is, mert az is az életünk része!

Kál Károly