Olvastam a Csepeli Munkásotthon Alapítvány körüli újabb fejleményeket, amelyek lényege, hogy Németh Szilárd volt tanító-könyvtáros, majd csepeli polgármester, jelenleg országgyűlési képviselő, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, rezsibiztos, a birkózók országos elnöke újabb funkcióra találta önmagát alkalmasnak: kineveztette magát a Munkásotthon egyszemélyi kurátorává.

Hurrá, mondom magamban, ezt még nem csinálta, hátha erre már alkalmas lesz. S itt most hosszasan sorolhatnám élete folyásának gyakori váltásait, szakmai és politikai életútjának furcsaságait, például hogy egyszer kiderült róla, hogy a „nemzeti jelképek avatott szakértője” is, de volt már majdnem kormánybiztos, vagy egyszerre volt polgármester, fővárosi közgyűlési tag és országgyűlési képviselő is. Erre szokták mondani, aki

mindenhez ért, semmihez sem ért jól. Nem folytatom. Csepelen már úgyis ismerik. A többség meglátása szerint, nagyobb az egója, mint a tehetsége. Nem is választották meg 2014-ben Csepel országgyűlési képviselőjévé.

Mostani húzása azonban már több párttársát is megdöbbentette. Szerintük, csak azért neveztethette ki magát a kulturális intézmény egyszemélyi kurátorává, mert Csepelen az önkormányzatban mindent és mindenkit a kezében tart most is, leginkább Borbély Lénárd polgármestert. Nem tudom, igazuk van-e, mindenesetre tény, ami tény, senki sem szólt neki, Szilárd, ezt már ne csináld. Persze szerintem akkor is megtette volna, amit tett, mert, viszi előre az a hatalmas, egyre csak hízó, no nem a hasa, bár az is nő, hanem az egója. Tessék megnézni a csepeliek.blog.hu-n, szeptember 25-én közölt arcképét. Alig fért bele a keretbe.

Hogy konkrétan mi a bajom Németh Szilárd személyiségének újabb túlburjánzásával?

Csak annyi, hogy a Magyar Országgyűlés képviselőjeként, esküjében vállalt kötelezettségét, miszerint a jogszabályokat megtartja, megszegte. Ugyanis levele, melyet a Csepeli Munkásotthon Alapítványa címzettjeinek, boríték nélkül, gépkocsivezetőjével megküldött, nem felel meg a jogszabályoknak. Jogszabálysértésre buzdító diktátum, amit nem szabad végrehajtani, mert attól hogy önkényesen kineveztette magát egyszemélyi kurátornak, jogilag még nem lett az. Még egy kicsit várnia kell, hogy intézkedhessen, kiélhesse egóját. Tudom, nehéz lesz, mert már nagyon unja, hogy még nem a Csepeli Munkásotthon Alapítvány teljhatalmú ura és parancsolója. Hogy ötévi kommunistázás, offshorozás, az ott dolgozók sértegetése ellenére sem sétálhat már folyosóin, magában mormolva, na, ezt is bevettem. Hogy még nem jelentheti, hű vazallusként Kedves Vezetőjének, újabb milliárdos vagyonelemmel gazdagította Orbánisztánt.

Csak halkan kérdezem Csepel első Leendő Egyszemélyi Kurátor Urától, miért nem rúgja ki két, egyszemélyi kurátorságért küzdő, birkózásban, taposásban megedzett lábai egyikével, a vétkezőket? Azokat, akik ilyen méltatlan helyzetbe hozták? Azokat, akik miatt még mindig várnia kell egyszemélyi kurátorsága beteljesedésére? Azokat, akik azzal hitegették, hogy nemcsak hogy egyszemélyi kurátornak született, de már régóta egyszemélyi kurátor is, csak írja alá ezt a levelet?

Nem várok választ. Tudom, az ilyen és hasonló babérokra vágyó egyszemélyi kurátorok, mindig ilyen emberekkel veszik körbe magukat. Máskülönben sohasem lehetnének egyszemélyi kurátorok. Lehet, hogy ezt ők is tudják, csak nem hiszik. Ez lesz megérdemelt  bukásuk egyik oka.

V O X