Tizennyolc év után újra pótselejtezőt vívhat a magyar labdarúgó-válogatott, amely 1997-ben a vb-szereplésért lépett pályára (1-12-es kimenetellel), novemberben pedig az Eb-ért játszik. A kvalifikációs ráadás párosítását ma készítik el a svájci Nyonban.
Tekintsünk el attól az értelmetlen kérdéstől, hogy melyik lenne a legkellemesebb ellenfél, amelyet ma délelőtt Nyonban, a jövő évi labdarúgó Európa-bajnokság pótselejtezőinek párosítása alkalmával (tv: Sport1, 11.15) kaphat a magyar csapat. Ezzel két okból is fölösleges foglalkozni: 1. mert nincs ráhatása senkinek; 2. a „legkedvezőbbről” kiderülhet, hogy a legmesszebbmenőkig kedvezőtlen.
Az erőviszonyok alapján kívánságlistás vetélytárs amúgy sem létezik. Noha idehaza sokan mondják „verhetőnek” a szlovén csapatot, a könnyen megszólalóknak nem érdemes felülni, hiszen ugyanők vélték szörnyűségesnek a román együttest (csont nélküli Eb-részvétel öt győzelemmel, öt döntetlennel, 11-2-es gólkülönbséggel).
Ráadásul az eddigi négy magyar–szlovén meccs közül három ért véget a rivális és csak egy honfitársaink győzelmével, de ennél is lényegesebb az, hogy a délszláv garnitúra legjobbjai komoly klubokban játszanak:
Handanovic az Internazionale, Oblak az Atletico Madrid kapusa, Kampl a Leverkusen középpályása, Ilicic a Fiorentina erőssége, és vannak még szép számmal szlovén játékosok a német, az olasz, a spanyol ligából.
S aki látta a szlovén–angol (2-3) vagy a svájci–szlovén selejtezőt (3-2), az tudja, milyen tempóban képesek futballozni a korábbi Stuttgart- és Sampdoria-labdarúgó, a 31-szeres jugoszláv, majd 5-szörös szlovén válogatott Srecko Katanec jelöltjei. Igaz, ezek a labdarúgók csak a 46. helyet foglalják el a világranglistán – az íreket pedig az 54. pozícióban jegyzik –, ám a FIFA lajstroma nagyjából annyira nevezhető hitelesnek, mint a nemzetközi (és az európai) szövetség vezérkara.
A szlovén válogatott utóbbi tizenegy találkozójának mérlege öt győzelem egy döntetlen, öt vereség, és ez rímel a FIFA-lista 28. helyén jegyzett dánok tízes statisztikájára: négy győzelem, két döntetlen, négy vereség. Noha elmúltak azok az idők, amelyek során Dánia meghatározó légiósokat delegált a kontinens legerősebb klubjaiba Simonsentől Michael Laudrupig, még mindig sok a megbecsült északi vendégmunkás Peter Schmeichel fiától, Kaspertől (Leicester) Eriksenig (Tottenham), Krohn-Dehlitől (Sevilla) Bendtnerig (Wolfsburg).
S emlékszünk még a múlt év májusára, amikor Debrecenben – igaz, barátságos mérkőzésen – 2-2 volt a végeredmény, de a játék dán technikai KO-t mutatott a magyarokkal szemben. Ez talán most elkerülhető lenne, mert a korábbi – Morten és Jesper Olsent, Arnesent, Lerbyt, Elkjaer-Larsent felvonultató –Dinamit Team legföljebb Petárda 11-ként aposztrofálható utódai legutóbbi négy meccsük közül egyet sem nyertek meg, és e négy találkozón (Franciaország 1-2, Portugália 0-1,Örményország 0-0, Albánia 0-0) egyetlen árva gólt értek el.
Az persze semmiképp sem várható, hogy a pesti meccs szünetében, 5-0-nál egy dán szurkoló a pályára rohan, akár 1966-ban, és – a kezdőkörben letérdelve – imádkozni kezd: többet már ne lőjenek a magyarok... Miként arra sem lehet számítani, hogy balhé törne ki a szövetségi kapitány, valamint a közszolgálati televízió riportere között egy norvé giai 0-0 kommentálása nyomán, mint 1990-ben.
Hol az az iksz? A norvégok csak a 34. helyet foglalják el a világranglistán, de a záró selejtező félidejében még csoportelsők voltak abban a hatosban, amelyből végül az olaszok és a horvátok jutottak egyenes ágon a franciaországi tornára. A „vikingek” előző tíz mérkőzésének mérlege sem rossz – öt győzelem, két döntetlen, három vereség –, és nemzetközi keretükbe legutóbb mindössze négy játékost hívtak meg abból a Rosenborgból, amely az EL-selejtezőben elszórakozott a Debrecennel. Ifjabb Dárdai Pál Herthája e kontingens felét adja: Berlinből rendelik haza Jahrstein kapust, valamint Skjelbredet.
Az írek viszont a Premier Ligára és a Championshipre építenek, bár csapatkapitányuk, a 143-szoros válogatott, a nemzeti együttesben 67 gólt szerző Robbie Keane Los Angelesből repül vissza a pótselejtezőre. Az írek részt vettek az előző Európa-bajnokságon is, ám a spanyol, olasz, horvát csoportban mindhárom mérkőzésüket elvesztették (0-4, 0-2, 1-3). Szintén szerepeltek 2012-ben, a lengyel, ukrán rendezésű tornán a dánok, de hiába győzték le a hollandokat (1-0), a portugáloktól és a németektől elszenvedett 2-3, illetve 1-2 nyomán kiestek.
Az ír válogatott most kiegyensúlyozottnak tetszik – tízmeccses mutatója: négy győzelem, négy döntetlen, két vereség –, és veszélyességét kiváltképp tükrözi a másfél hete a világbajnoki címvédő németekkel szemben elért 1-0. Hogy ma sorsolás van, az biztos. Hogy létezik-e jó választás, az bizonytalan...
Hegyi Iván
Népszabadság
