A megrovás különös jogi képződmény. Ha akarom, rovott múltú, aki kapja, ha akarom, akkor meg csak „ejnye-bejnye, na ezt is megúszta”. Mert hát a bíró végül is kifejezi rosszallását a cselekmény miatt, de azt büntetésre már nem érdemesíti.

Hoztam is ítéletet, meg nem is – ami így megnyitja a szabad értelmezések tárházát. Néhány hete társtettesként elkövetett kényszerítésben mondta ki bűnösnek Dávid Ibolya és Herényi Károly volt MDF-es politikusokat az UD Zrt.-üggyel összefüggésben a Pesti Központi Kerületi Bíróság, és a vádlottakat megrovásban részesítette. Ennél már csak egy jobb van, a bizonyítékhiányos megszüntetés. Mert „biztosan elkövette, csak nem tudták rábizonyítani”.

Gergényi Péter vezérőrnagy, volt budapesti főkapitány és egyik vádlott-társa is a megrovást kapott

a 2006 őszi eseményekkel összefüggésben elkövetett katonai bűncselekmények miatt a Fővárosi Törvényszéken. A többi 12 vádlottat fölmentették. A főkapitány elöljárói intézkedés elmulasztása, a negyedrendű vádlott, aki a tévészékház ostrománál a rendőri erők helyszínparancsnoka volt, parancs iránti engedetlenség miatt kapott megrovást.

Különös per volt ez. Hosszú, és alapjaiban fölösleges. Hosszú annyira, hogy a kisebb súlyú jogsértések – ha voltak - elévüljenek kilenc év alatt. Fölösleges, mert senki sem lett okosabb általa. És mert már a kezdetén lehetett látni, mennyire nem vezet sehová.

Különös azért is, mert az az ember – egy példa -, aki nyíltan megtagadta a parancsot – ez súlyos bűn ám -, nem került a vádlottak padjára. Aki pedig ezért nem jelentette föl, igen. Jelzem, a „parancsmegtagadó” rendőr egyszerűen nem akart embereivel bennégni a tévészékházban, és legyen ez bármily súlyos vétség, talán mégis annak volt igaza, aki ebből „nem csinált ügyet” ott és abban a rettenetes helyzetben, ahol százszámra sérültek meg a rendőrök.

Gergényiék megkapták a megrovásukat, ahogyan az manapság jár. A teljes felmentést talán nem merte bevállalni a bíróság, ahogyan a súlyosabb ítéletet sem. Lesz második menet, majd kiderül. Politika ez, nem valódi jogi vita. Ami viszont biztos: Gergényi éppen nem arról volt ismert, hogy ne intézkedne keményen, ha kell.

De csak, ha kell…

Veress Jenő (Népszava)