A fővárosi főügyész dörgedelmes közleményben utalt arra, hogy most már aztán jó lenne befejezni a kérdezősködést, irkálást a TEK vitatott akcióiról, mert a sajtópolémia árthat „az állampolgárok biztonságtudatosságának". A belügyminiszter azonban, mit sem törődve az ügyész intelmével, sajtónyilatkozatot tesz, amivel finoman áthelyezi a súlypontot egy másik, időben megakadályozott terrorakcióra.
Még mielőtt – a nyilvános polémiát a köztévén tovább szító – Kovács Zoltán (képünkön) kormányszóvivő közlemény írásába kezdene, leszögezzük: megfogadtuk tanácsát, véletlenül sem próbálunk poént csinálni a történtekből. Már csak azért sem, mert annak egyre kevesebb mulatságos eleme akad. Inkább rámutatunk: a hivatalosságok most éppolyan gyomorforgató kommunikációba kezdtek, mint amilyen az ügyet kirobbantó kommunikáció volt.
Ezúttal azt próbálják elhitetni, hogy az életüket kockáztató kommandósokon gúnyolódnak, hozzáértésüket kérdőjelezik meg, nemzetbiztonsági érdekeket vesznek semmibe felelőtlen ellenzékiek, bértollnokok, megvezetett állampolgárok. Siet a kamerák elé Lázár János, Kovács Zoltán, a még oly ritkán nyilatkozó Pintér Sándor, a rezsibiztosról (képünkön) már ne is beszéljünk, hogy megvédje a TEK-eseket. S teszik ezt olyan vehemenciával, hogy tán már maguk is hiszik: bántotta valaki a kommandósainkat.
Miközben csak Hajdu János főigazgatót érték bírálatok. Ő hagyott jóvá olyan közleményt, ő adott olyan nyilatkozatokat, amelyekkel azt sugallta, hogy iszlamista terroristákat kaptak el. Ha valaki arról beszél, hogy a párizsi merényleteket követő fokozott felderítő tevékenység után, „kiemelten védett személyek biztonsága érdekében bevezetett operatív intézkedések során" hajtottak végre akciót nemzetközi szálakkal is rendelkező ügyben, akkor nem lepődhet meg, ha mindenki nagy fogásra gondol. És azon sem csodálkozhat, ha elkerekedik az emberek szeme, amikor kiderül: a bíróság nem terroristaként, hanem világháborús fegyverek illegális gyűjtőiként azonosítja az elfogottak egy részét.
Mindegy is, hogy a félreértés csúsztatás vagy kommunikációs dilettantizmus következménye. És akkor arról nem is szóltunk: esetleg mégis terroristákról van szó, csak erről előbb nyilatkozott a főkommandós, mint hogy ezt igazolni tudták volna. Mindezek után a sajtót is szapulva robbant a belügy a hírrel: tényleg nagy volt a veszély, a hét végén elfogott két másik férfi egy kormánytagot akart kivégezni...
A legborzasztóbb, hogy nem akarják látni, a párizsi események után nincs olyan józanul gondolkodó ember, aki azért bírálná a terrorelhárítókat, ha iszlamista terroristák helyett illegális fegyvergyűjtőket és géppisztolyos bűnözőket fognának el. Nem az olykor óhatatlanul hibázó terrorelhárítással van a baj, hanem azzal, ha felmerül a sunyi önfényezés, a riogatásba hajló, hazugságot súroló megtévesztés vagy épp a felülről érkező nyomás miatt elkapkodott nyilatkozat gyanúja.
Ez árt az állampolgárok biztonságtudatának, nem a sajtópolémia.
Forrás: Boda András (nol.hu)
