A kormánytöbbség megszüntette a politikusok, sőt az egyenesági politikuspereputtyok vagyongyarapodásának vizsgálhatóságát is. A hirtelen támadt közfelháborodás nyomán a kormányfő azt találta mondani, „kiválaszthatnánk valami tisztességes demokráciát", és megnézhetnénk, hogyan birkóznak meg ott a problémával.
Hogy rövidre zárjuk: Svédországban például úgy, hogy az eleve nyilvános adóbevallásban szereplő adózott jövedelemnek mindig összhangban kell lennie a vagyon alakulásával, ha pedig még sincs így, akkor lehet indulni a böribe, függetlenül attól, hogy kormánytagról vagy migráns hátterű taxisofőrről van szó. Ennél egyszerűbb és hatékonyabb módszer aligha létezik. A svéd rendszer honosítása esetén nem kellene magától növekedő Pasa parki csodalakásról meg medencés luxusvillát fialó családi összefogásról hadoválni: ha van papír a pénz eredetéről, és az adót is kicsengették utána, akkor minden rendben, egyébként pedig jár az állami koszt-kvártély, de nem a Béla király úton, hanem a Kozma utcában.
Természetesen mi is tisztában vagyunk vele, hogy egy hasonló szabályozás bevezetése esetén egyszerűbb lenne a képviselői irodaház adekvát emeleteit berácsozni, mint minden érintettnek férőhelyet biztosítani a meglévő ellátórendszerben. De azért ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a fentiek szerint Orbán Viktor sem látja annyira tisztességes demokráciának Magyarországot (különben minek szaladgálna a valóban tisztességesekhez mintáért), és a rá egyébként nem jellemző, ám dicséretes szerénységgel viszonyul a kérdéshez, valószínűleg nem ok nélkül.
Ha ugyanis például a politikaközelben képződő vagyonok eltüntetéséről lenne szó, abban a tárgyban akár egyetemi tanszéket is kaphatna, teljesen megérdemelten. Volt nekünk már az ő kormányzásai alatt tokaj-hegyaljai nem taggyűlésünk, ahol a végrehajtó hatalom feje közpénzszerzési tanácsokat osztott az állami támogatásra pályázó család környéki kft.-tagságnak („ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet"), a semmiből előtűnve sztrádaépítési monopóliumot szerző, majd ugyanúgy a semmibe távozó Vegyépszerünk, négy éven keresztül mindenhez (is) értő, a legdrágább vállalási árra egyedi kormánydöntéssel még újabb milliárdokat kapó, majd a főkegyúri jóindulatot elveszítve inkompetenssé minősülő és a vegyépszeresedés útjára lökött Közgépünk.
Mint ahogyan a kurzus jelenlegi életszakaszában is alakulgat az udvari építőcég, benne az udvartartás aktuális bennfenteseivel, akikkel nemcsak foci- és földtémában, de a svájci és a román sajtó szerint energiaügyekben is együtt tolják a bizniszt.
És az is az Orbán-rendszer kiirthatatlan vívmánya, hogy a közpénzből összerakott, főszabály szerint a legjobb fekvésű hűbéres vagy a leginkább strómangyanús sporttárs zsebébe csorgó milliárdok közelében törvényszerűen feltűnnek a különféle le- és felszármazottak (apósok, vők és vőjelöltek, unokatestvérek, saját lábra állt gyermekek, nagybácsik és egyéb rokonkák) is. A törvények pedig – hogyan, hogyan nem – valamiért mindig úgy alakulnak, hogy a zsákmány jogszerű vagy legalább a köz számára láthatatlan legyen.
Hargitai Miklós
nol.hu
