Lejön hozzánk is, nem csak a pásztorokhoz, addig is várjuk a csodát, reménykedjünk abban, hogy karácsony ünnepén minden jóra fordul. A hétköznapok sanyarúságait felváltja a nyugalom, a pihenés, az ajándékozás öröme.
A meghitt családi együttlét gyógyítja a külvilág okozta sérelmeket, biztonságos menedéket jelent, az örömteli várakozást a szeretet iránti vágy itatja át. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a külvilág jelen van ünnepeinken is, mert nincs karácsony tévé nélkül.
Tíz magyarból kilenc otthon tölti az ünnepeket, szeretteivel a képernyő előtt ülve. Európa-elsők vagyunk a napi átlag négy és fél óra tévézéssel. Mentségünkre szolgáljon, hogy
a képernyős erőszak elutasításában is élen járunk.
Sokan úgy vélik, hogy a kalácsillat, a béke meg a boldogság helyét a fogyasztás ördöge foglalja el az ünnepi készülődésben. Ez azt is jelenti, hogy jobban élünk, egyre több ember számára elérhető az, ami már luxusnak számít.
A baj csak az, hogy a jólét még messze nem mindenki sajátja. A társadalom árnyoldalán élők az áruházi prospektusokat továbbra is csak gyújtósnak használják, karácsonyra egy tál meleg ételt kapnak.
Forrás: CSEPEL ÚJSÁG – 2005. DECEMBER 16. KARÁCSONYI LAP
