- Szevasz! - köszönt rám az Újév. - Nemsokára benézek hozzád.
- Tavaly is ezt mondtad - válaszoltam óvatosan. - Hogy beugrasz egy pohárka pezsgőre. Aztán itt maradtál egy álló esztendeig, kizabáltad a spájzot, elloptad a kiskanalakat, és belerúgtál a macskákba. A kutya is utál.
- Azóta egészen más lettem ám! És különben is, egész jól elvoltunk, nem?
- Nos, lehettünk volna rosszabbul is. Mondjuk, egy éve nem gondoltam, hogy ilyen rosszul is lehetünk, mint most, de ha valamit, azt megtanultam: a rossz dolgok a legváratlanabb irányból jöhetnek. Szóval lehettünk volna rosszabbul, bár azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan, és ezt akár pozitívumnak is tekinthetem.
- Na, ugye! Egész jól megy már neked ez a magyarázósdi! A rossz dolgok ellen meg húzhatunk kerítést.

- Na, például erről beszélek. Hogy bezárod az ajtót, és lenyeled a kulcsot. Tudod, klausztrofóbiás leszek tőle. Ez egy kis ország, és egyre szűkül. Minden tekintetben.
- Nem az ország szűk, te vagy dagadt. Erről majd teszünk - bólogatott az Újév. - Kérsz abált tokaszalonnát? Csökkentem az áfáját.
- Kérek, úgysincs itthon semmi. Ettől fogok lefogyni?
- Á, ettől nem lehet, ez rendes, férfias táplálék. Majd a sok idegeskedéstől fogsz lefogyni. Mert mindenfélén felhúzod magad - nézett rám rosszallóan.
- Nem kellene?
- Ez csak rád tartozik. Én azon a véleményen vagyok, hogy nem szabad beleszólni az emberek magánéletébe. Akkor dühöngenek a viselt dolgaimon, amikor csak akarnak. Már ha otthon, a négy fal között csinálják, és nem hallgatják titokban a Szabad Európát.
- A mit?
- Jé, tényleg! Öregszem én is, vissza-visszaköszönnek a régi szép emlékek. De azért ezt felírom, jó, hogy eszembe jutott. Lesznek még itt meglepetések!
- Menj el!
- Te is tudod, hogy ez nem így működik. Hívj be!
- És ha nem hívlak?
- Akkor is jövök. Minek nézel, valami vámpírnak? Jó, hogy nem szórsz rám fokhagymát, vagy lóbálsz feszületet az orrom előtt! Csak hát udvariasabb, ha behívsz. Apropó! Ugye van otthon feszületed?!
- Nincs.
- Jó, akkor hozok azt is. Kitesszük szépen a faladra, az "Idegenek, kifelé!" tábla mellé. Tudod, ha eljövök hozzád, tiszteletben kell tartanod a kultúrámat!

KONOK PÉTER

Forrás: Facebook