- Jó napot!
- Jó napot! Jöttünk lekapcsolni a netet.
- Jó ég! Elmaradtam a számlával?
- Azt mi nem tudhatjuk, kérem. Terrorveszélyes különállapot lépett hatályba.
- Hogy kicsoda lépett a micsodába?
- Azt mi nem tudhatjuk, kérem. Veszély van, na.
- Értem. Illetve nem értem. De mindegy, ha kell, hát kell. Egy kávét kérnek?
- Köszönjük.
- Cukrot?
- Kettőt. Jut eszembe, kiutaljuk a havi cukorjegyét.
- De jópofa! Ez valami reklámmatrica? Gyűjtőfüzetes?
- Nem igazán. Veszélyhelyzet van, tetszik tudni. Erre kaphat majd cukrot a boltban. Már ugye, elvileg.
- És gyakorlatilag?

- Gyakorlatilag a cukorjegyeket nyomtató Bratyi & Haverjai a Nemzetért Zrt. már felvásárolta az összes cukrot. De pult alól lehet majd kapni a kijelölt trafikokban.
- És ha jegyre kapom a mutyi cukrot a trafikban, és nem tudom megnézni a YouTube-on a Led Zeppelint, akkor biztonságban leszek a terroristáktól?
- Azt mi nem tudhatjuk, kérem. Rádiója van?
- Persze. Miért?
- Le kell plombálnunk az állomáskeresőt. Mit hallgat? Jazzy? Akkor ezt most szépen rátekerjük a Kossuthra, egy kis pillanatragasztó, ide meg a plomba.
- Ha már, akkor nem lehetne inkább a Bartók?
- Hány éves tetszik lenni?
- Ötvenhárom.
- Unokák?
- Még nincsenek.
- Kár. Ha elmúlt volna nyolcvan, és lenne legalább tíz unokája, lehetne a Dankó is. De így nem engedélyezett. Amúgy úgyis ugyanazt adják mindenhol. Ákos-szignálok és központi iránymutatások. Csak a Dankón cimbalmon szignáloznak, a Kossuthon szintetizátoron, a Bartókon meg klavicsemballón. Na, akkor ezt a routert el is tennénk, és meg is vagyunk.
- Mikor kapom vissza a netemet?
- Azt mi nem tudhatjuk, kérem. Majd e-mailben értesítik. Aztán vigyázzon magára!

Forrás: KONOK PÉTER  történész Facebook oldala